Ha valaki mögött a titkosszolgálat vagy a külföld áll, az így szokott kinézni

A TikTokra és az alkotmánybíróságra figyel Románia, miután minden várakozást felforgatva a szélsőjobbos húrokat pengető Călin Georgescu nyerte az elnökválasztás első fordulóját. A jelölt csak TikTokon kampányolt, amire állítása szerint nulla lejt költött, de a probléma főleg az, hogy a TikTok nem azonosította őt politikai szereplőként, így a profilját nem vetette alá a politikai szereplőkre és kampányokra vonatkozó korlátozásoknak, vagyis más jelöltekhez képest nagyságrendekkel jobban terjedtek a platformon az üzenetei. Legalábbis ezt állapította meg a román Legfelsőbb Védelmi Tanács, a TikTok viszont cáfolja. Az ügyben az Európai Bizottság és az Európai Parlament is vizsgálódni fog.

Az alkotmánybíróság közben elrendelte csütörtökön az összes szavazat újraszámlálását, ezt elvileg péntek kora délutánig kellene megtenni, ami lehetetlenségnek tűnik, jelen állás szerint leghamarabb vasárnap estig lehet ez meg. Az újraszámolás azért releváns, mert a másodikként a második fordulóba jutott USR-jelölt Elena Lasconi és az onnan harmadikként kiszorult PSD-s Marcel Ciolacu között csak kevesebb, mint háromezer szavazat a különbség. Az alkotmánybíróság pénteken ismét összeül, hogy tárgyaljon egy beadványról, amely az első forduló érvénytelenítésére irányul, szintén a szűk szavazatkülönbség kapcsán.

Hogy mi ez az egész, ki vagy mi állhat Georgescu mögött, mi jöhet ezek után a vasárnapi parlamenti választáson, és miféle destabilizációt hozhatnak az eredmények, arról Claudiu D. Tufiș politikatudóst, a Bukaresti Egyetem oktatóját kérdeztem.

Claudiu Tufiș politikatudós, a Bukaresti Egyetem oktatója. Az egyetem mellett már rögtön a román államfő hivatala, a Cotroceni-palota fallal es szögesdróttal elválasztott, kamerarendszerrel megfigyelt területe található. Interjúalanyunk arca mellett az államfő által használt részt látni. Fotó: Bukovics Martin, Bukarest, 2024

Fél Románia az elnökválasztás napján hallott először Călin Georgescuról, az első forduló győzteséről. Ön mióta követi az ő pályafutását?

2021-ben figyeltem rá fel, amikor lehetséges miniszterelnökként emlegették – azóta figyelem, mi történik körülötte. Ő az egyike azon, politikai elitből érkező embereknek, akik felbukkannak a politikai diskurzusban, hónapokon keresztül forog a nevük jellemzően választások előtt, aztán eltűnnek, hogy aztán megint előbukkanjanak később. Állítólag már 2009-ben is felmerült a neve potenciális kormányfőként.

Azt a kört, ahonnan ő jön, szoros kötelék fűzi az előző, kommunista rezsimhez és nagy valószínűséggel a román titkosszolgálatokhoz, a külföldi hírszerzéshez.

Georgescu korábban egy thinktankszerű intézményt vezetett, amelyben helyet foglalt a román jegybank korábbi elnöke és vezető közgazdásza is – vagyis olyan emberek, akik a hatalom köreiben mozogtak. 2009, majd 2021 után eltűnt a neve a közbeszédből, 2022-ben az AUR miniszterelnöknek jelölte, majd abból nyilván nem lett semmi, erre most mandzsúriai jelöltként felbukkant ismét.

Rengeteg spekuláció kering arról, ki küldte őt a ringbe: vannak, akik az oroszokat sejtik mögötte, megint mások román titkosszolgák egy csoportját.

Ezekben az a közös, hogy egyértelmű bizonyíték egyikre sincs. Még csak azt sem mondhatjuk róla egyértelműen, hogy oroszpárti, csak azt, hogy a Kremlnek láthatóan tetszik az, amit mond – emiatt aztán lehet következtetni arra, hogy oroszpárti lehet, hiszen máskülönben miért tenne szívességeket nekik, de ez még nem bizonyíték.

A titkosszolgálatok szerepét illetően már több dolog is a kezünkben van, azok ugyanis tétlenül figyelték, ahogyan online nagyra nő a jelenléte – márpedig ha Georgescu nemzetbiztonsági fenyegetést jelentene, közbe kellett volna lépniük, hiszen nonstop monitorozzák az internetet, még azt is, hogy az átlagemberek miket posztolnak.

A szolgálatoktól semmit nem láttunk ezidáig – igaz, ha lépnek, azt vélhetően nem nyilvánosan teszik, általában szivárogtatások útján szerzünk tudomást arról, ha ilyesmi történik. De nemcsak a szolgálatok vannak csendben, hanem az államelnök és a miniszterelnök is, most mondanám, hogy a belső hírszerzés igazgatója, a SRI is hallgat, de annak nincs igazgatója hónapok óta. Klaus Johannis elnökségének utolsó periódusa eleve rengeteg kérdést vet fel a román demokrácia állapotát illetően.

Az, hogy a SRI előző igazgatója a távozása után fél évvel belép a Nemzeti Liberális Pártba (PNL), csak az egyik. Ott van az is, hogy hogyan lett hirtelen miniszterelnök Nicolae Ciucă tábornokból, aki kicsivel azelőtt ment nyugdíjba. Arról nem beszélve, hogy kiderült, hogy az államfő által tető alá hozott PSD-PNL-nagykoalícióról szóló tárgyalásokon jelen volt a belföldi hírszerzés, a SRI igazgatója is, és azokat eleve a szolgálatok egyik villájában tartották. Nem tudom, hány demokráciában számít megszokottnak, hogy a titkosszolgálat vezetője jelen van kormányalakítási tárgyalásokon… A PNL oldaláról a rendszer tehát a gyors militarizáció irányába mutat.

Mi lehet ennek az oka?

Bár tudnám. Sok problémája van a hibrid rezsimbe épphogy nem átcsúszó, gyenge és fejletlen román demokráciának, a leggyengébb pontja egyértelműen a titkosszolgálatok fölötti ellenőrzés volt mindig is – pontosabban annak hiánya.

Mind a titkosszolgálatok, mind a hadsereg fölött civil kontroll kellene legyen – ennek ellenére onnan kerülnek ki a mostani vezetők, a titkosszolgálatokat ellenőrző parlamenti bizottságok pedig olyanok, mintha a titkosszolgálat ellenőrizné őket, még csak azt sem sikerül elérni, hogy rendszeresen megjelenjenek a szolgálatok vezetői a politikusok előtt, vagy határidőre elkészüljenek az odaszánt anyagaik. A kilencvenes évek elején konkrétan senki sem tudta, pontosan mi is történik a szolgálatokon belül, meg lesznek-e reformálva és ha igen, hogyan, emiatt mindig körülvette őket a gyanú.

Sokan vetették a reményüket abba, hogy a NATO-csatlakozással a nyugati országok valamiféle kontrollt tudnak gyakorolni a román szolgálatok fölött, de sokat nem tehetnek, külföldi szereplők, sok dologhoz nincs hozzáférésük érthető okból.

Fentiek alapján rég nem paranoia azt gondolni, hogy a román titkosszolgálatok a belföldi politikai és gazdasági élet aktív alakítói – hiszen a román jogszabályok alapján joguk van arra, hogy gazdasági társaságokat alapítsanak és tulajdonoljanak, ami finoman megkérdőjelezi azt is, mennyire beszélhetünk szabad versenyről ott, ahol a konkurencia lehet, hogy titkosszolgálati cég. Még csak azt sem tudni, hány ember van az állományukban: 500 ezres számot becsülnek sokan azalapján, hogy hányan dolgoznak minisztériumokban és mindenféle háttérintézményekben, de ez se vezet sokra, hiszen a szolgálatok pont abban jók, hogy valamit titokban tartsanak. Ezek alapján erős a gyanú, hogy Georgescu is egy közülük.

Nekem az volt nagyon furcsa, hogy azon Románia, amelyre a NATO rábízta Ukrajna kibervédelmét, nem veszi észre, hogy a TikTokon keresztül manipulálják a legfontosabb választását.