A Fidesz propagandagépezete évtizedeken keresztül sírt krokodilkönnyeket azért, mert úgymond nincs hiteles, mérsékelt Gyurcsány-mentes ellenzéke.
Most kiugrik a szög a zsákból. Napnál világosabban derül ki, hogy ezt épp Orbán akarja legkevésbé, lévén túl sok érve a gyurcsányozáson kívül nem maradt.
Sok jele van, hogy a baloldali összefogás Márki-Zay Péter vezetésével ingatag lábakon áll. Választási győzelem esetén is kérdéses, meddig és milyen programot tudnak megvalósítani.
Márki-Zaynak az orbáni csapdából kell feljönnie, mely úgy szól, hogy Gyurcsány nélkül esélye sincs, de összegyurcsányozva sem. Ráadásul MZP hívei függetlenül Orbántól azt várják, hogy a NER előtti baloldali világ korrupt, levitézlett elitjétől is megszabadítsa őket. Ugyanakkor az összefogást semmilyen „veszekedéssel” nem szabad megterhelni, így viszont alig marad más MZP-nek, mint mosolydiplomáciát folytatni a baloldallal, ami egyenes út a béna kacsává váláshoz.
Be szokták ilyenkor dobni az ún. technikai koalíciót ötletét: az ellenzék pár hónap alatt végrehajtható határozott intézkedéssorozatra kérjen mandátumot, váltsa le a főügyészt, indítsa be az elszámoltatást, reformáljon választási rendszert és írjon ki új választást. Ez a mai helyzetben naiv és nehéz komolyan venni.
A mai ellenzék képviselői nyilván nem akarják majd veszélyeztetni megszerzett kormányzó pozícióikat. A jelenlegi együttműködés létrehozása pedig évekbe került a szétaprózott ellenzéknek, így nehezen várható el röviddel egy esetleges nyertes választást követően egy újabb sikeres és kormányzóképes Orbán-ellenes szövetség megszervezése. Ha viszont ugyanez az összefogás indulna, értelmetlen volna az új választás.
Szükséges ugyanakkor egy olyan korrekt és nyilvános megállapodás, ami legalább a lehetőséget megadja MZP-nek a cselekvőképessé váláshoz.
Félre kell tolni az összefogást mantrázó szirénhangokat és világossá kell tenni, hogy a választási szövetség kikényszerített és taktikai jellegű: az Orbán-rendszer megdöntésére szolgál, azontúl hosszabb távon viszont MZP és a DK-világ nyilvánvalóan politikai ellenfelekké válnak. Ez egy posztorbáni demokráciában önmagában nem tragédia, bár a cinikus és antidemokratikus orbáni politika kényszeríti ki a mérgező és alig megoldható alaphelyzetet.
Lehetséges viszont a résztvevő felek korrekt és belátó együttműködése.
A kezdeti lépések (a főügyész leváltása, választási törvény reformja, stb) technikai rögzítése az első. Ezentúl meg kell állapodni abban,
mi történjen, ha elfogy a kormánypárti támogatás a miniszterelnök mögött.
Az előválasztáson legitimitást szerzett miniszterelnöknek erre az esetre vétójogot kell biztosítani. Amennyiben le akarják váltani, akkor az új miniszterelnök személyét illetően MZP-nek egyet kell értenie (ha pedig ez így túl voluntarista, akkor akár az MZP nevével fémjelzett mozgalom elnökségének kell döntenie, ez részletkérdés).
Ha nem sikerül ilyen módon új miniszterelnököt választani, akkor új választást kell kiírni. Ezt természetesen nem feltétlenül szeretné a mandátummal rendelkező képviselők zöme. Ha pedig mégis megtörténik a „hátbadöfés”, és megválasztják miniszterelnökké Gyurcsány kedves emberét MZP akarata ellenére? Kérdés, hogy kikényszeríthető-e jogilag egy ilyen megállapodás. Ha nem, akkor is bőven elegendő a nyilvánosság ereje. Hiába magyarázzák meg, hogy ilyen a parlamenti demokrácia.
A tömegtüntetéseken bátran el lehet mondani, hogy MZP támogatói nem erre szavaztak, ez így illegitim. Ami pedig még fontosabb, MZP így megteremti a saját valós mozgásterét, melyben akár a DK-nak nem tetsző, a korrupt posztkommunista és orbáni establishmentet együttesen leromboló politikát folytathat választói legnagyobb örömére. A választók pedig biztosítékot kapnak arra, hogy mire is szavaznak. MZP szavazói ugyanis biztosan nem gyurcsányi intrikával és puccsal hatalomba kerülő DK-s miniszterelnökre vágynak.
Mindezt szeretnie nem kell ugyan a DK-nak, de álságos lenne azzal érvelni, hogy egy ilyen követelés szétverné az összefogást vagy ne volna méltányolható.
Éppen erre adhat legitimitást az MZP mellett kiálló választói többség és éppen ez szavatolhatja az együttműködés stabilitását valamint MZP Gyurcsány-mentességét.
Sokkal fontosabb ez a kormányzóképesség szempontjából, mint azon alkudozni, hogy hadd kapjon még pár képviselői helyet MZP mozgalma. És akkor ugyan mi lenne, ha Jeszenszky Géza vagy Pálinkás József is ott ülne MZP mellett? Hogyan akadályoznák meg, hogy egy alkalmi koalíció leváltsa a miniszterelnököt? Amiben persze átszavazó Fidesz-képviselők is részt vehetnének. Az orbáni logika szemrebbenés nélkül magyarázná meg, miért is jó adott esetben Dobrevre szavazni MZP ellenében („úgyis mind Gyurcsány embere” – kaptunk már belőle ízelítőt), hogy visszahozhassa a számára kedves Gyurcsány-Orbán szembenállást a „percemberke” kiakolbólításával.
A vétójog persze nem örökérvényű. A DK-nak lehetősége volna új választást kikényszerítenie, ha ereje megengedi, ahogy MZP-nek is lehetősége volna felépítenie a pártját és kihívnia a DK-t egy következő lépésben a Fidesz-ellenes térfélen. A politikai vetélkedésre tehát lehetőséget kell adni, de megfelelő mederbe kell terelni az orbáni logika által kikényszerített együttműködés stabilizálásával.
A szerző közgazdász, korábban az Azonnalira is írt.
Mostantól: vélemény és vita a Gemišten!
Akkora rá az igény és annyi mailt kaptunk erről, hogy döntöttünk: mostantól örömmel teret adunk tőlünk eltérő véleményeknek, vendégcikkeknek is.
Kitaláltuk azt is, hogyan csináljuk: ezeket csak a gemist.hu-n publikáljuk, ingyenesen, mindenki számára elérhetővé téve őket, a címben jelezve, hogy [vendégvélemény], a hírlevelekben pedig külön felhívjuk rájuk a figyelmet.
Ha pedig küldenétek, a gemisthu@protonmail.com címen várjuk őket. Nyilván csak jól megírt, amennyire lehet, tényeken alapuló és aktuális dolgot közlünk, a szerkesztés és a válogatás jogát fenntartva. Külön örülünk, ha az írás provokál, új szempontot vet fel, konstruktív vagy csak simán kilóg a mainstreamből. Miközben ugyanis egyre egyoldalúbb minden, a Gemišt szigetként itt van és lesz veletek.
Ez kiváló írás egy becsületes, erkölcsi alapokon gondolkodó embertől. Az elmúlt hónapok, az ellenzéki előválasztási időszak történései alapján van bennem némi kétség, hogy ez az attitűd megvan az ellenzéki politikusokban is. Különösen a hangadókban ezt nem látom, és van körülöttük egy széles megélhetési slepp is. Ez az egész folyamat érdekes lesz, már addig is, amíg feláll egy döntésképes kormány.