Gruevszki rohadó álma

Jó reggelt! Nyáron csütörtökönként egy sokrészes balkáni útiriportot olvashattok a Gemišten: Románia, Szerbia, Észak-Macedónia, Koszovó, Albánia, és vissza. Az első két rész alapvetően Temesvárról szól, ez pedig már a harmadik-negyedik rész, benne többek közt Belgráddal, Szkopjéval, utóbbi kapcsán arról, miért is rakatott Nikola Gruevszki neoklasszikus-neobarokk homlokzatot a szocreál házakra, teljesen átépítve a macedón fővárost, és miért tetszhet ez valakinek annak ellenére is, hogy a nyugati sajtó gúnyolódva disneylandezi a még mindig nem kész végeredményt. Jó olvasást!

---

#3

Búcsú Temesvártól: a valamennyire még belvárosnak számító Józsefvároson keresztül, Tőkés László egykori lelkészi szolgálati lakása – falán háromnyelvű emléktábla, miszerint ott kezdődött az 1989-es román forradalom – mellett vezet az út Szerbia felé. Itt még lógnak a villanyvezetékek, a házak omlásközeliek, a földszinteken ugyan üzemelnek kávézók, nápolyi pizzériák és mindenféle felkapott kocsmák. Az ebben a valamennyire még így is szép negyedben lakó Fritz polgármester egyelőre a Centrut hozta csak rendbe, még a történelmi városrészekkel is adós, nemhogy a külvárosokkal.

Fel nem foghatom, hogy aki építkezni akar és láthatóan pénze is van rá bőven, miért nem itt, a belváros szomszédságában, a Béga-parttól és az egyetemi kampusztól pár lépésnyire újít fel egy régi bérházat vagy akár komplett szecessziós palotát ahelyett, hogy felhúz egy sokadik jellegtelen üvegkockát vagy modern panelt a városszéli pusztára – ennyire nem lehet háklis a műemlékvédelem.

Az utak mindenesetre meglepően jók kifele is, a rondábbnál rondább blokkok pedig továbbra is elrettentenek mindenkit attól, hogy ide akarjon költözni és ezeket kelljen néznie. Pár faluval arrébb a bánáti svábok mai nyomait is látni egy útitáblán: Liebling, 12 kilométerre balra, evangélikus falu volt, ma már csak pár házban él német.

Belgrádba a vajdasági-bánsági határvidéken fekvő Versecen keresztül vezet az út, állítólag egyre érdekesebb borokat prezentáló szerbiai olaszrizling-termőhely, fölötte a hegyet már messziről látni, a szerb-román határon sor alig, gyorsan megy minden, én is, Versec végénél, kicsivel a település végét jelző tábla előtt le is meszel egy szerb rendőr. Komótosan odalép az autó mellé, és így szól: