Fel kell-e függeszteni Magyar Péter és Ilaria Salis mentelmi jogát?

Ma ismét napirenden lesz az Európai Parlament jogi szakbizottságában (a rövidítése JURI) Ilaria Salis mentelmi ügye: másodszor is tárgyalnak róla a képviselők, majd Salist is meghallgatják. Magyar Péter mentelmi ügye várhatóan valamelyik következő ülésen kerül hamarosan napirendre. Mindez szigorúan zárt ajtók mögött zajlik, a döntésig a szakbizottság semmit nem fog kommunikálni a mentelmi ügyekről. Maga a szakbizottsági döntés sem végleges: az csak egy ajánlás az Európai Parlament (EP) részére, amely majd plenáris ülésen szavaz a szakbizottsági ajánlás elfogadásáról, azaz végül itt dől majd el, hogy felfüggesztik-e a magyar hatóságok kérésére a két képviselő mentelmi jogát.

Salis és Magyar mentelmi ügye szinte minden szempontból különbözik egymástól.

Balra Ilaria Salis, aki nemcsak mandátumot szerzett az olasz Zöld-Baloldali Szövetség színeiben, de sztorijával 6,8%-ra tornászta fel a koalíciót, bejuttatva őket az Európai Parlamentbe, ahol hat képviselői hely jutott nekik. Jobbra Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, aki 29,6%-ot elérve hét mandátumot szerzett, lesöpörve a pályáról a magyar ún. baloldali és ún. liberális pártokat. Fotók: Európai Parlament

Az olasz Ilaria Salist súlyos testi sértés és közösség tagja elleni erőszak bűntettével vádolják, amit a vád szerint egy antifasiszta csoport tagjaként feltételezett szélsőjobboldaliak ellen követett el Budapesten még 2023 februárjában, és előzetes letartóztatásban, majd házi őrizetben volt Magyarországon. Már javában zajlott a büntetőeljárás, mikor az olasz szélsőbalos koalíció az EP-listája élére tette őt, nem titkoltan azért, hogy ebből mindketten profitáljanak: Salis mentelmi jogot szerezzen és szabaduljon a büntetőeljárás alól, a párt pedig kihasználva Salis ismertségét (az olasz sajtó ugyanis szoros figyelemmel követte az ügyét, főleg a fogvatartási körülményeket sérelmezték), kimaxolja a választási eredményét. Mindkettő sikerült is, legalábbis egyelőre – hogy a mentelmi jog meddig tart ki, az hamarosan kiderül.

Magyar Péter 2024 júniusi ötkertes balhéja nyomán enyhébb vétségek, garázdaság és rongálás miatt indult eljárás, miután a Tisza Pártot vezető politikus kikapta az őt engedély nélkül kamerázó férfi kezéből a telefont és azt magával vitte, majd a Dunába dobta. Az incidens társaságban, szemtanúk előtt történt, azt a közösségi médiában Magyar beismerte és elnézést kért. Mindez pár héttel az EP-választás után történt, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Magyar mandátumot szerzett, de még az Európai Parlament alakuló ülése előtt, azaz Magyar akkor még nem vette fel a mandátumát.

Az egyetlen közös pont, hogy a mentelmi jog felfüggesztését kérő tagállam a jogállami szempontból gyanús Magyarország, ahol EU-s szinten a bírói függetlenséggel kapcsolatban időnként mélységes aggodalmak merülnek fel.

Mit mond az EU-jog a mentelmi jogról?

Ha nem függesztik fel a mentelmi jogot, az nem jelenti azt, hogy az EP szerint az adott képviselő ártatlan, és ha felfüggesztik, az sem jelenti azt, hogy az EP bűnösnek találná őt. Az EP nem egy bíróság, hanem egy jogalkotó szerv, a mentelmi jog felfüggesztéséről szóló döntés pedig arra korlátozódik, hogy az adott büntetőeljárást egy EP-képviselővel szemben le lehet-e folytatni vagy sem.

Bár az EP szerepe folyamatosan erősödött az európai integráció története során – 1979-ben vezették be a közvetlen választást, majd fokozatosan mind több szerepe lett az uniós jogalkotásban – ezt az EP-képviselők mentelmi joga nem igazán tükrözi. A vonatkozó jegyzőkönyvben lényegileg ugyanazok a mentelmi jogi szabályok, mint akkor, amikor az EP még a tagállami parlamentek delegáltjaiból állt: a saját tagállamuk területén ugyanolyan mentelmi jogot élveznek, mint az ottani parlamenti képviselők, a többi tagállam területén pedig nem lehet őket őrizetbe venni, bírósági eljárás alá vonni. Mindez azonban csak az EP ülésszakai alatt érvényes. Rögzítették a szokásos kivételeket is: nem lehet a mentelmi jogra hivatkozni tettenérés esetén, az Európai Parlament pedig (plenáris szavazáson) felfüggesztheti egyes tagjainak mentességét.

És mit mond róla az Európai Bíróság?

Mint sok más területen, ahol az EU-jog eredetileg minimalista, szűkszavú volt, az Európai Bíróság az EP-képviselők mentelmi joga kapcsán is jogfejlesztő (ha úgy tetszik: aktivista) joggyakorlatot folytatott. Ennek a legfrissebb, emlékezetes példája azon katalán politikusok ügye, akiket lázadással vádoltak meg Spanyolországban a 2017-es hatalán függetlenségi népszavazás megtartása miatt, majd a 2019-es EP-választáson mandátumot szereztek.

Egyikük ekkor előzetes letartóztatásban volt, ezért nem tudott Strasbourgba utazni, hogy felvegye a mandátumát: ha pedig nem EP-képviselő, akkor ugye nincs mentelmi joga sem. Azonban ügyében az Európai Bíróság az EP-ülésszakokra vonatkozó időbeli kitételt igen tágan értelmezve azt mondta ki, hogy onnantól kezdve, hogy az EP-választás után hivatalosan megállapították, hogy jár neki a mandátum, gyakorlatilag jár neki az EP-képviselői mentelmi jog is, nem akadályozhatják a spanyol hatóságok, hogy az EP-be utazzon felvenni a mandátumát. Ha a spanyol hatóságok továbbra is el akarnak járni vele szemben, akkor kérniük kell az EP-től a mentelmi jog felfüggesztését.

Salis és Magyar ügyeiben ez a kérdés így fel sem vetődött: nem merült fel, hogy ne lenne mentelmi joguk. Salist ki is engedték házi őrizetből az EP-be, majd annak rendje és módja szerint kezdeményezték az EP-nél, hogy függessze fel a mentelmi jogát.

Ebből a szempontból még érdekesebb a másik három katalán politikus ügye is (köztük volt Carles Puidgemont, az autonóm tartomány népszavazáskori elnöke), akik ugyan időben elhagyták Spanyolországot, így fel tudták venni az EP-mandátumukat, de végül az EP úgy döntött, hogy felfüggeszti a mentelmi jogukat. Ők ezt a döntést megtámadták az Európai Törvényszéken (amely ilyenkor elsőfokon eljár, és csak fellebbezés esetén került az Európai Bíróságra az ügy), amely azonban helyben hagyta a mentelmi jog felfüggesztését. Mégpedig azért, mert a törvényszék egyetértett az EP-vel abban, hogy „a felperesek ellen felhozott vád nyilvánvalóan nem a parlamenti képviselői feladataikkal, hanem a Katalóniában betöltött korábbi tisztségeikkel kapcsolatos” és „nem lehet azt állítani, hogy a szóban forgó büntetőeljárást a felperesek európai parlamenti képviselői politikai tevékenységének aláásása céljából (fumus persecutionis) indították” volna, hiszen a függetlenségi népszavazás megtartásakor az illetők még nem voltak EP-képviselők, de még csak jelöltek sem.

Megállt viszont a „fumus persecutionis” Donáth Anna esetében, mikor az elmúlt ciklusban a momentumos képviselőt az Iványi Gábor egyházánál tartott NAV-os házkutatás során kialakult dulakodás miatt akarták eljárás alá vonni. Az EP arra hivatkozva, hogy mindez csak az EP-képviselői tevékenysége aláásására irányul, megtagadta a mentelmi jog felfüggesztését, így Donáth Annát csak a mandátuma lejárta után, tavaly nyár végén gyanúsították meg hivatalos személy elleni erőszakkal.

A kulcs tehát a „fumus persecutionis”, vagyis, hogy a mentelmi jog az olyan eljárásoktól védi az EP-képviselőket, amik az EP-képviselői politikai tevékenységüknek az aláásása céljából indultak. Efelől nézve pedig Salisnak kifejezetten rosszul áll a szénája, és Magyar ügye is kétesélyes.

Mi szól a mentelmi jog felfüggesztése mellett?

Ilaria Salis esete teljesen egyértelmű: ő az EP-képviselőségnek, a jelöltségnek, de még a politikának sem volt a közelében, amikor a támadásokat a vád szerint elkövette. Kifejezetten azért lett EP-képviselő, hogy az eljárásból kimentsék, vagyis bőven nincs szó arról, hogy az eljárás az EP-képviselői munkájának aláásása céljából indult volna:

pont, hogy az EP-képviselői mandátumszerzése egy visszaélési kísérlet a mentelmi joggal, ami egész biztosan nem arra való, hogy a politikai viták rendezésének punk-skinhead verekedéses módját az európai mainstream szintjén legitimálja.

Magyar Péter esete első ránézésre talán menthetőbbnek tűnik, hiszen az ötkertes balhé idején ő a Tisza Párt vezetőjeként már ismert politikus, megválasztott EP-képviselő volt (az EP-választási eredményt addigra már hivatalosan megállapították, de a mandátumát még nem vette fel). Ráadásul a fideszes propagandamédiában folyamatosan felhabosítva számoltak be az ügyről (Magyar több helyreigazítási pert is nyert olyan állítások miatt, hogy az ominózus estén fiatal lányokat zaklatott volna), aminek kétségtelenül Magyar politikai (így EP-képviselői) tevékenységének az aláásása volt a célja. Csakhogy egy dolog a médiabeszámoló (még ha állami propagandamédia is) és más dolog a hatósági eljárás. És egy dolog az, hogy valami amúgy aláássa a képviselői tevékenységét, és más dolog, hogy kifejezetten csak az a célja.

Itt pedig el is érünk a mentelmi jog felfüggesztése melletti legfontosabb érvhez. A telefon elvétele, majd későbbi Dunába dobása társaságban, szemtanúk előtt történt (beleértve a sértettet), az incidenst Magyar Péter is beismerte, elnézést is kért érte a közösségi médiában. Vagyis lehet, hogy az ügy aláássa Magyar EP-képviselői tevékenységét, de nem mondható, hogy kifejezetten csak ezért kreálták volna a semmiből az ügyet (még ha a média útján fel is fújták azt).

Nem véletlen, hogy a beismerő posztban Magyar azt hangsúlyozza, hogy provokátort küldtek rá, ezzel azt sugallva, hogy igenis teljes egészében kreált az ügy. Mivel tettenérés olyan értelemben nem történt, hogy nem adták át Magyart az incidens után közvetlenül a rendőrségnek, simán lehet, hogy a JURI bizottság valahogy megindokolja, hogy miért kell Magyar mentelmi jogát fenntartani.

Ráadásul van itt még egy másik dolog is.

Mi szól a mentelmi jog felfüggesztése ellen?