Jó reggelt! Közép-Európában most épp Budapesten a legforróbb a helyzet: tüntetnek a tanárok és a szemétszállítók, miközben pont az nincs, ami a legjobban kellene, a pénz. A hírlevélben arról lesz szó főleg, hogy mennyire átlátszóak az uniós pénzek folyósításáért cserébe megszavazott magyar törvények, ezen felül pedig arról, hogy
mitől és kitől félhet most vasárnap a regnáló osztrák államfő, lesz-e egyáltalán második fordulója az elnökválasztásnak, és mi lesz az oka annak, ha nem?
miért tartanak attól Dél-Tirolban, hogy Meloni pártja miatt gyengül az autonómia?
miért mondja azt Milorad Dodik ellenzéke, hogy el lett csalva a választás?
Ha Orbán új törvényei miatt leállítják a jogállamisági eljárást, akkor az EU tényleg egy vicc
A héten elfogadta a magyarországi parlament azokat a törvényeket, amik a kormányzati retorika szerint ahhoz szükségesek, hogy megállapodás szülessen „Brüsszellel” az EU-s pénzek (többek között a helyreállítási alapból megpályázott 5,8 milliárd euró) kifizetéséről, és az Európai Bizottság leállítsa a Magyarországgal szemben folyamatban lévő jogállamisági eljárást, amelynek keretében további 7,5 milliárd eurós támogatás felfüggesztését javasolják. Hogy ezek a remények mennyire reálisak, arról egy korábbi hírlevélben írtunk részletesen: a lényeg, hogy a Bizottság már javaslatot tett a szankciókra a Tanácsnak, tehát a labda a tagállamok kormányai térfelén pattog. Most már nem a Bizottságot, hanem őket kellene őket meggyőzni arról, hogy Magyarországon nem lopják el rendszerszinten az EU-s pénzeket.
Ilyesféle meggyőzésre mindenesetre a most elfogadott törvények aligha alkalmasak – legalábbis, ha az EU-s és tagállami vezetők nem a Marson éltek az elmúlt tíz évben.
Nézzük sorban a csomag elemeit, hogy kiderüljön, miért.
Az ügyészség helyett inkább az alkotmánybíróságot csicskítják
Az egyik legfontosabb elem a büntetőeljárási törvény módosítása: a „közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények” (korrupció, sikkasztás, csalás, adócsalás, hivatali visszaélés súlyosabb esetei) esetén, ha az ügyészség megszünteti a nyomozást, akkor bárki bírósághoz fordulhat, hogy az ügyészséget munkára bírja, sőt, akár ő maga vádindítványt is beadhat az ügyészség helyett. Részletesen kielemeztük egy pár héttel ezelőtti hírlevélben, hogy mekkora hatékonyságot lehet a dolognak reálisan jósolni. A lényeg, hogy az ártatlanság vélelmének követelménye folytán elítélni csak alapos bizonyítás után fognak bárkit is (nagyon helyesen), az pedig valószínűtlen, hogy random, a korrupció miatt aggódó állampolgárok olyan eredményes nyomozati munkát tudnának végezni, mint amit az ügyészség tudna, ha akarna.
Ezzel a törvénnyel kapcsolatban a legérdekesebb fejlemény az, hogy a fideszes kétharmad – amely eddig erőből átverte minden ötletét, és alkotmánymódosítástól vagy az Alkotmánybíróság jogköreinek a csorbításától sem riadt vissza – a törvénnyel kapcsolatban most előzékenyen normakontrollt kezdeményezett az Alkotmánybíróságon, hogy kiderüljön: „a Brüsszel által ránk erőltetett” vádkikényszerítős megoldás összhangban van-e az Alaptörvénnyel.
Miután a Fidesz haverokkal töltötte fel és becsicskította az Alkotmánybíróságot, most szépen a mélyvízbe dobja az igazodási kényszeréről rendre tanúbizonyságot tevő testületet: most akkor az a feladat, hogy leokézzák a törvényt, hogy jöjjön végre a pénz, vagy végezzék el a piszkos munkát, és kaszálják el?
Utóbbi esetben a kormány aztán a kompromisszumkész jófiút eljátszva széttárhatja a kezét Brüsszelben: mi megpróbáltuk, de a ’független Alkotmánybíróság’ elkaszálta. Ezután pedig a színjáték záró felvonásaként az alkotmánybírókat lehetne kikiáltani bűnbaknak, hogy miért nem jön mégse az EU-s pénz.
A korrupcióellenes hatóság tényleg egy sóhivatal lesz
Amikor bejelentette a kormány, hogy a Bizottsággal való megegyezés érdekében külön korrupcióellenes hatóságot hozna létre, nagy volt a röhögcsélés, és bár egy darabig nem igazán lehetett semmit tudni a részletekről, mi is arra tippeltünk, hogy az új hatóság inkább egy sóhivatal lesz, semmint egy független és ütőképes valami. Időközben benyújtották és el is fogadták gyorsan a javaslatot, a tippünk pedig bejött.
Az új hatóság már a nevében is kerüli a korrupciót. „Integritás Hatóság” névre hallgat: a tevékenysége nagyrészt abból fog állni, hogy „integritáskockázati” jelentéseket ír, és ajánlásokat tesz, hogy mikor milyenfajta közbeszerzési eljárásfajtát kellene alkalmazni vagy épp kerülni. A legsúlyosabb dolog, amit az Integritás Hatóság saját hatáskörben maga is megtehet, hogy két hónapra felfüggeszti az adott közbeszerzési eljárást. Emellett csalás, bűncselekmény gyanúja esetén értesíti az illetékes hatóságokat: a magyar ügyészséget, de akár épp az Európai Ügyészséget és az EU Csalás Elleni Hivatalát, az OLAF-ot. Utóbbi kettővel sokra megyünk, mert egyik sem nyomozhat Magyarországon: az Európai Ügyészséghez nem csatlakoztunk, az OLAF meg eleve nem nyomozhat a tagállamokban, csak az ottani hatóságoktól kérhet infót.
Szóval nem éppen olyan dolgokat fog csinálni az Integritás Hatóság, amitől a közbeszerzési világbajnok Mészáros-cégek megijednének.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.