Belebukik Vučić az újvidéki tragédiába?

És még: öt jó szerémségi tipp meg egy furcsa bor

Jó reggelt, a mai hírlevél a Vajdaságról szól, amit ott már egyre többen csak Észak-Szerbiaként emlegetnek, átvéve az egykoron multikulturális-multietnikus-többnyelvű tartományt minél jobban szerbesíteni akaró nemzetállam mostani vezetőinek nacionalista nyelvezetét. Mi nem teszünk így, sőt, inkább arra buzdítunk mindenkit a mai hírlevéllel, hogy menjen a magyar, osztrák, cseh, szlovák, horvát, német, bármilyen rendszámú kocsijával a Szerémségbe és nézzen ott körül, borozzon, mert jól fogják tartani. Előtte azonban meg kell állni Újvidéken, több okból is, mi most azért tesszük, mert Szerbia és a balkáni sajtó erről a városról beszél lassan két hete. Jó olvasást!

---

Újvidék után: miért marad Vučić simán a helyén?

Belgrádban mindenkit jobban érdekel most a belpolitika, mint hogy mi van Trumppal, vagyis mivel a szerb sajtó a külföldi szavakat fonetikusan szokta átírni, Tramppal. Sokáig csak a szerb fővárosban volt szokás látni ellenzéki tüntetéseken akkora tömeget, mint amekkora múlt héten Újvidéken, a papíron autonóm Vajdaság 300 ezer lakosú fővárosában utcára ment, hogy az ottani vasútállomás előtetejének beomlásába (előzmények itt) belehalt 14 emberre emlékezzenek, a kormányt pedig lemondásra szólítsák fel. Az állomásépület tökéletes szimbóluma a Vučić-rendszernek:

a Belgrád-Budapest-vasútvonalon fekvő állomást kínai cég újította fel, NER-es kapcsolatokkal rendelkező magyar cég felügyelte a munkálatokat, a szerződések titkosítva vannak, az épületet pedig annak ellenére adták át kétszer is, hogy még csak ideiglenes használatbavételi engedélyt se kértek rá, ráadásul a kormány és a kivitelező azt állítja, hogy a leszakadt előtetőt nem újították fel, holott súlyos terhelést jelentő fémet és üveget szereltek rá, mint kiderült, statikus nélkül.

A baleset miatt hirdetett háromnapos országos gyászt követő első nagy tüntetés a Szerbiában megszokott módon akciódúsra sikerült: vörös festékkel dobálták az újvidéki városháza épületét, tömegesen ráfirkálták az épületre, hogy „gyilkosok”, az áldozatok jelképeként vörös festékbe mártott kéznyomokat is elhelyeztek rá, majd a tüntetők egy csoportja egy szippantós kocsiból állítólag szennyvizet eresztett az épület elé (a későbbi vallomás szerint viszont csak nagybecskereki vezetékes vizet), hogy átérezzék az ott dolgozók, hogy mit kapott a szerb nép eddig a kormányától. Voltak hírek arról is, hogy maszkos emberek rongálni kezdték a városházát és rátámadtak újságírókra: az ellenzékiek szerint ezek a hatalom beépített emberei voltak, hogy aztán szokás szerint rájuk mutogatva mondhassák a tévéikben, mennyire erőszakos mindenki, aki Aleksandar Vučić és pártja távozását akarja.

Az újvidéki városháza épületét mindenesetre már másnap kordonnal kerítették körbe, hogy a forgalmas belvárosban korzózva mindenki megnézhesse, milyen az épület szétfirkálva-tönkretéve, illetve milyen, részben kormányellenes, részben gyászoló üzeneteket helyeztek ki az emberek előtte Svetozar Miletić 19. századi újvidéki polgármester, a nagyszerb nacionalizmus egyik ideológusának szobra alá. Múlt hét pénteken a tüntetők órákon keresztül blokád alá vették az Újvidéket Péterváraddal az erőd alatt összekötő hidat is, a járdát teleírva kormányellenes feliratokkal, ám ezeket a városházával ellentétben másnapra le is mosták onnan. Valaki fel is festette a takarítás után a járdára, hogy „a festéket lemoshatjátok, de a vért nem”. Azóta volt egy belgrádi tüntetés is a héten, jelentősen kevesebb résztvevővel, az újvidéki és a belgrádi ellenzék elkezdett egymásnak beszólogatni, Vučić pedig az azerbajdzsáni klímacsúcsról üzenget haza, hogy pár minisztere igazán lemondhatna.

Szóval Szerbiában a külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy újabb össznépi elégedetlenség rázhatja meg Aleksandar Vučić rendszerét, mindezt egy olyan időpontban, amikor a szerb hatalom jó pontokat szerzett az összes fontos nyugat-európai országgal a lítiumkészleteinek odaígérésével, és az USA-val is baráti lesz a viszony, miután Donald Trump emberei a Balkánon alapvetően a belgrádi pozícióknak kedves politikát propagálnak. Nem véletlen a feltételes mód: a szerb ellenzék töketlenkedése miatt Vučićék pár miniszter lemond(at)ásával megúszhatják az ügyet. Pressburger Csaba újvidéki újságíró mesélte el a Gemištnek, hogy miért.

Egy rendőrautó vigyáz csak a bekordonozott területre. Jobbra lent lehet látni, hogy ablakok is betörtek. A kordon előtt mécsesek, virágok és dühös, a Szerb Haladó Párt tagjait börtönbe küldeni akaró feliratok, valamint egy idézet a zseniális Đorđe Balašević Ne lomite mi bagranje c. dalából arról, hogy nem lett volna vér, ha minden törvényesen történt volna, de a hatalom, az hatalom. Fotók: BM, Újvidék, 2024

Milyen a hangulat Újvidéken a vasútállomás beomlása és a tüntetés óta?