Bebizonyosodott: a politika nem az értelmiségieskedés terepe

Szia, átkattintó! Nem gyakran teszünk ki ingyenesen teljes cikkeket, ez most egy ilyen kivételes eset. Ha nem akarsz lemaradni, iratkozz fel, vagy fizess elő!

---

Számos szempontból lehet elemezni, mi történt április 3-án a szavazófülkékben, és nyilvánvalóan kínálja magát a párt- és technikai szintű elemzés, amikor az ellenzék még a Fideszt is váratlanul érő kudarcára próbálunk magyarázatokat találni. Ebben a rövid szövegben egy másfajta megközelítésére teszek kísérletet, a gondolkodási struktúrák irányából közelítem meg ezt a mindenképpen meglepő totális összeomlást.

Szerintem a pártok viselkedése csak tünet, valójában a mögöttük álló, értelmiségi szalonokban és médiatérben burjánzó világnézet bukott meg. Nem kicsit, nagyon.

E politikai világnézet legfontosabb elemei a következők.

1. A mindent leuraló moralizálás

Egészen elképesztő volt figyelni, hogy az ellenzék gondolkodásmódját és megnyilatkozásait milyen mélyen áthatotta a – teljesen szükségtelen – moralizálás a kampányidőszakban (és egyébként is). Nem volt olyan kérdés, amihez ne úgy álltak volna hozzá, hogy az ő álláspontjuk morálisan a leghelyesebb és ezért mindenki más felfogása szükségképpen csak alacsonyabb rendű lehet. Ennek egyik legerősebb példáját Márki-Zay Péter vasárnapi búcsúbeszéde adta, ahol Hitlertől a messianisztikus megbocsátásig („nem tudják, mit cselekszenek”) megjelent egy csomó moralizálós panel. Ugyanilyen jellegű volt az ellenzék hozzáállása az „átlag szavazóhoz” is, aki csak buta, a nagy összefüggéseket felismerni képtelen lény lehetett a szemében.

A moralizálós megnyilatkozásokkal nemcsak az a baj, hogy eleve elidegenítően hatnak, hiszen nehéz egy olyan csoporthoz kapcsolódni, mely folyamatosan a felsőbbrendűség pozíciójában tetszeleg és bármit, bármikor képes megítélni és erkölcsileg a legélesebben minősíteni, hanem az is, hogy a morális állásfoglalások szinte sosem válthatóak gyakorlati politikai cselekvésre. Abból, hogy a Fidesz politikáját embertelennek, tekintélyelvűnek, illegitimnek, erkölcstelennek, tolvajnak és még nem tudom, minek minősítették, semmi nem következett arra nézve, hogy mit kellene tenni, milyen alternatívát lehet ajánlani a választópolgároknak. Így az ellenzéki szavazás identitáskérdéssé vált, amivel csak mindent kérdést kizáróan azonosulni lehet, de mérlegelni, választani, vitatni egyáltalán nem. Pedig igény lett volna rá.

2. Az „összefogás-diskurzus” számtani problémái

Kívülről nézve az „összefogás-diskurzus” valószínűleg minden idők egyik legkárosabb politikai terméke. Az összefogás technikája morális céllá vált, amiben csak és kizárólag hinni lehetett, hogy ez a jó út. Az ellenvéleményeknek, a kételyeknek ezzel kapcsolatban nem volt helye, hiszen „matematikai alapon” az összefogást nem lehetett vitatni. Mert a 2018-as adatok alapján kijött a kedvező eredmény.

Csakhogy a választási matematika nem egyszerű számtan, hanem annál sokkal összetettebb, számos háttérváltozóval dolgozó sokismeretlenes egyenlet, amire pont a vasárnap éjjel ébreszthetett rá sokakat.

Az „összefogás-diskurzus” alapvető hibája nemcsak az volt, hogy a választói döntéseket egyszerű számtanként fogta fel, hanem az is, hogy abból a ki nem mondott feltevésből indult ki, hogy 2018 óta a választói preferenciák nem változtak egyáltalán, vagy ha változtak is, kizárólag az ellenzék javára.

Hát nem, nem ez történt, egyszerűen azért, mert a valóság jóval összetettebb és ráadásul még az ellenfél, a Fidesz is ott volt a pályán és számos módon (kampánytól támogatásokig) igyekezett a maga felé fordítani a szavazókat. Meglehetősen nagy sikerrel, ahogy az eredményekből láthatjuk. Az „összefogás-diskurzus” szép példája a politika olyan konstruktivista felfogásának, mely teljességgel kirekeszti az emberi cselekvések szűken vett racionálison túli motivációinak magyarázatát és pusztán néhány – önkényesen választott – premisszára korlátozza a megértést (pl. az O1G majd elviszi szavazni az embereket). Jól láthatjuk, hogy mennyit is ér ez a gyakorlatban.

3. A buborék halálos fogsága

Közhely, hogy a szociális média hatalmas befolyásával párhuzamosan megjelentek a véleménybuborékok vagy visszhangszobák. Ezek jellemzője, hogy az alany számára szimpatikus üzeneteket nagy mértékben felerősítik, míg más típusú érvrendszereket teljességgel elnémítanak. Így egyrészt lelki-szellemi kényelmességet kínálnak, másrészt elzárják a kényelmetlen ellenvéleményeket. A kampány utolsó fél évében az ellenzéki „közbeszéd” jól láthatóan maga is ilyen buborékká vált, mely a valóság hermetikus kizárását is magával hozta. Az ellenzéki tábor, beleértve a médiát is, képes volt olyan kérdéseken hosszasan rágódni, melyeknek a magyar társadalom többsége számára igen csekély relevanciája lehetett csak. Erre kiváló példa lehete az ellenzéki hátországot hónapokig szinte transzban tartó „feles alkotmányozás” kérdése, mely megvitatása igen sok energiát és felületet emésztett fel.

Mi lett volna, ha ezt esetleg annak megismerésére és megértésére fordítják, hogyan hatott a covid a magyar társadalomra – ahelyett, hogy egy jogi „fából vaskarika” megvalósításán elmélkednek?

Ugyanilyen buborékfogságot véltem felfedezni az ukrajnai háborúval kapcsolatos kommunikációjukban is. Putyin agresszor és el is kell ezért ítélni, de ebből viszonylag kevés választópolgár képes és akarja levezetni a kelet-nyugat közötti választás morális állásfoglalásának szükségességét, vagy Magyarország morális kitaszítottságát. A nagy többség a háború képkockáinak láttán elsősorban félelmet érez és azt keresi, ki próbálja nyugtatni, ki védi meg, ki áll a béke pártján.

Egyszóval a kampányban olyan gondolkodásbeli buborékot épített fel magának az ellenzék, ami lehetetlenné tette, hogy a nagy többség valóságával – vagy finomabban: valóságérzékelésével – bármilyen módon dialógust tudjon kialakítani. Enélkül pedig nehéz bárkit is megszólítani és szavazásra bírni, csak a kifelé ordibálás marad, ami nem a legjobb politikai eszköz.

+1. A kiábrándult fideszes szavazó mítosza

Márki-Zay Péter pajzsra emelésének egyik fontos mozgatórugója lehetett, hogy „ő majd meg tudja szólítani a kiábrándult fideszeseket”. Azt már évek óta érzékelhették, hogy pusztán a saját tábor mozgósításával nem lehet nyerni, ezért repülhettek rá a kiábrándult fideszes mitikus lényére. Nem zárom ki, hogy lehetnek ilyenek, az Új Világ Néppárt tagságában valószínűleg igen magas az arányuk, de összességében ez a toposz nem több, mint egy önbecsapásra alapozott mítosz.

Sok fideszes lehetett elégedetlen bizonyos pontokon a kormány teljesítményével az elmúlt években – a gazdasági ügyektől a kultúra világáig – de

ebből nem következik az a legtöbb esetben, hogy azonnal átszavaznak valakire vagy valamire, aki vagy ami azt ígéri, hogy jobb lesz, főleg, ha az egyik emblematikus arc azon a listán Gyurcsány Ferenc.

A Fidesz ebben a választásban is tudott átélhető történetet – béke, biztonság, kormányképesség – teremteni, és a közösséghez tartozás élményét is felkínálta a kampányban – lásd a békemenetet és a helyi kampányokat. Másrészt az ezekben a körökben nagy népszerűségnek örvendő miniszterelnök is belevetette magát a kampányba, és – ahogy egy barátom fogalmazott – ő maga tett meg mindent a kiábrándultak visszaszerzésére. Az ellenzéki listára leadott szavazatok száma pontosan megmutatja, hány kiábrándult fideszest tudott az ellenzéki kampány, élén az archetípusnak kikiáltott MZP-vel elérni…

Egyszóval, az az attitűd, ami immár több évtizede átszövi a baloldali politikát, döntő ütést kapott ezen a választáson. Akár el is lehetne engedni. Az már más kérdés, hogy sokkal könnyebb egy személyt hibáztatni, vagy a pártok szintjén technokrata politikai alkukat kötni, mint kilépni egy gondolatkör csapdájából. Főleg, ha az érintettek nagy többsége szerint apróbb hibáktól eltekintve nincs is itt semmi gond, mert a Jobbik, mert MZP, stb. (az eszme jó, csak a megvalósítás problémás, ismerős, ugye?); és egyébként is, nem velük, hanem „a néppel” van alapvető probléma.

---

Mi történt? Miért nyert ekkorát a Fidesz?

Ki a hibás? Van-e hibás? Mi lesz most az ellenzékkel, a Fidesszel, az országgal? Szeretnénk a lehető legtöbb oldalról értelmezni az április 3-ai eredményeket. Ha van róla véleményed, írd le kibeszélő threadünkbe, ha pedig van időd összeszedettebben is megfogalmazni, küldd el nekünk cikként a gemisthu@protonmail.com címre!