Az újabb parasztvakítás: a szuverenitásvédelmi sóhivatal

Szuverén reggelt! Vajon milyen egy tökéletesen szuverén reggel, amit védeni is érdemes lenne? Ha te döntöd el, mikor kelsz fel? Ha a reggelit nem a hűtőd tartalma határozza meg, hanem étlapról rendelsz valamit? Ha a gyereked hagy aludni? Ha a kávéd frissen őrölt, és csak pár hete lett pörkölve? Vagy ha a saját ötcsillagos hoteledben a kért időpontban ébreszt a recepciós, és a reggelit is az ágyba hozzák? Lehet-e egyáltalán a tökéletlen, gyarló, mindenféle fizikai és biológiai kötöttséggel megáldott, időutazásra és teleportálásra képtelen embernek szuverén reggele?

A megoldásokat kommentben várjuk, inspirációként pedig Techet Péter 2021-es cikkét ajánljuk arról, hogy miért safespace-es gondolkodás a szuverenitás fogalmához ragaszkodni. Ha már szuverenitás: ma kielemezzük az új törvénycsomagot, amiről a komplett magyar sajtó is szól, és amiről a Fidesz szeptember óta kommunikálja, hogy mekkora dobás lesz. De lesz szó arról is, hogy kinek mit hozhat, ha átírják gyorsan a választási törvényt és Budapesten tisztán listás választás alapján dőlnek el a közgyűlési helyek. Ahogy a német kormányzati sokk különleges jogrenddel való megoldásáról, az osztrák igazságügy szürke eminenciásának rejtélyes halála utáni hangfelvételéről, Robert Fico covidügyi bosszújáról, boldog román nyugdíjasokról és a legélhetőbb, ill. legélhetetlenebb olasz városokról. Többek közt, de nem csak, ugyanis a Gemišt fölötti szuverenitásunkkal élve többet írtunk most bel-, mint külpolitikáról. Jó olvasást!

---

Az újabb parasztvakítás: a szuverenitásvédelmi sóhivatal

Az emberek sokaságából összeálló Szuverén Thomas Hobbes 1651-es államelméleti alapműve, a Leviatán borítóján.

Bár a Telex hetek óta a majdani szuverenitásvédelmi törvényre hivatkozva kér pénzt az olvasóitól és riogat hosszú cikksorozatban a szabad sajtó maradékának végleges beszántásával, most, hogy a törvényjavaslatot benyújtották, egyértelművé vált:

megint óriási parasztvakítással állunk szemben. Orbánék, ahogy már oly sokszor, ismét írtak csak azért egy törvényt, hogy idegesítsék a „Brüsszelben” a magyar jogállamiságért mélységesen aggódókat és az itthoni ellenzéki közvéleményt

– amely jórészt nagyvonalú vállvonogatással fogadta a törvényjavaslat kiváltó okát.

Azt a tényt, hogy a 2022-es választás előtt a hatpárti ellenzék kampánya olyan USA-ból származó pénzekre épült, amelyekről Ungár Péter LMP-elnök nemrég azt mondta, hogy az „valami, ami a mélyállammal vagy a szolgálatokkal kapcsolatos” az információi alapján. Mármint az amerikai mélyállammal vagy ottani titkosszolgálatokkal. (Helyettesítsük be, mi történne akkor az ellenzéki közvéleményben vagy médiában, ha egy ilyen helyzetben a kedvezményezett egy, a Fideszhez köthető szervezet lenne, a támogatás pedig az USA helyett Oroszországból vagy Kínából érkezne.) A külföldi támogatás elfogadása a kampányra az akkor hatályban lévő szabályok alapján is tilos volt, pontosabban tilos lett volna, ha maguk a pártok fogadják el a pénzt – csakhogy papíron civil szervezet, a Márki-Zay Péter vezette Mindenki Magyarországa Mozgalom volt a kedvezményezett.

A hosszú törvényjavaslat egyetlen érdemi pontja pontosan erre reflektál. Ezentúl nemcsak pártoknak, de bármilyen, a választáson induló jelölő szervezetnek tilos lesz külföldről pénzt elfogadnia: a jelölteknek és a jelölő szervezeteknek is nyilatkozniuk kell a nyilvántartásba vételkor, hogy ilyen támogatást nem fogadtak el. Ha az Állami Számvevőszék ellenőrzése folytán kiderül, hogy mégis, az államtól kapott kampánytámogatás kétszeresét kell visszafizetniük, a civil szervezetek pedig az adó 1%-ok gyűjtésének a lehetőségét is elveszítik. Sőt, büntetőjogilag is szankcionálják őket: külföldi vagy névtelen támogatás felhasználása esetén a szervezet érintett felelősei, illetve jelöltjei akár három évig tartó szabadságvesztésre is ítélhetők.

A tényállás a hangzatos „választói akarat tiltott befolyásolása” címet viseli, ami bennem először azt a kérdést vetette fel, hogy eszerint a sima hazugság nem számít annak, csak ha külföldi pénzből csinálják, vagy ha netán külföldi pénzből még igazat is mondanak. De cinikus szőrszálhasogatás ide vagy oda, önmagában azzal nincsen baj, ha a választáson indulókat nem külföldről fizetik, de a korrekt feltételekhez az is hozzátartozna, hogy a kormány és szervei a közfeladatukra hivatkozva ne a Fidesznek kampányoljanak – ami rendszeresen, sokszor jogkövetkezmények nélkül megtörténik.

A törvény természetesen csak a jövőre nézve, azaz az elkövetkező választásokra lesz alkalmazandó, ha elfogadják (nyilván el fogják). Elméletileg kérdéses, hogy a 2022-es ellenzéki kampány USA-beli finanszírozását lehetett volna-e egy ilyen szabályozással szankcionálni. Ugyanis a támogatást elfogadó MMM maga nem volt jelölő szervezet, csak az összefogásban szereplő hat párt. A Btk-ba beírandó tényállás mindenesetre vonatkozna a „tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyre” is, de ha egy civil szervezet vagy magánszemély külföldről származó pénzt sima adományként odaad egy jelölő szervezetnek, kérdéses, hogy honnan és hogyan derül ki a pénz eredete, hacsak nem akar az ügyészség minden egyes adomány és adományozó után egyesével nyomozni. Ez logisztikailag nem tűnik életszerű opciónak.

A következő választás ráadásul épp az európai parlamenti választással egybekötött önkormányzati választás lesz, az európai parlamenti választáson pedig a pártok európai pártcsaládjaik kötelékében indulnak, így felmerül a kérdés, hogy mondjuk az ALDE-tól a Momentumnak vagy az S&D-frakciótól a DK-nak érkező esetleges támogatás is tilalom alá esne-e. Valószínűleg igen, hiszen a választási eljárási törvény nem csak a parlamenti, de az EP-választásra is vonatkozik: viszont az EP-kampány ilyen korlátozása aligha lenne az EU-joggal összeegyeztethető.

Most pedig jön a szórakoztató rész: a felállítani tervezett Szuverenitásvédelmi Hivatal.