Az osztrák méhész, aki össze akarta hozni az LMP-t és a Párbeszédet

Fotó: Emilie Gomez, © European Union 2023 - Source: EP

A mai hírlevél ismét egy EP-képviselői interjú lesz Strasbourgból, most egy nagyon izgalmas emberrel, aki egyszerre politikus és háttérember is, ráadásul a zöldeknél. Thomas Waitz 50 éves stájer erdész, méhész, biogazdálkodó, az osztrák zöldpárt politikusa, európai parlamenti képviselő, aki amellett, hogy mezőgazdasági, élelmiszerminőségi és élelmiszerbiztonsági ügyekkel foglalkozik, gyakorlatilag az összes balkáni országgal kapcsolatos EP-s delegációnak tagja, azaz gyakran utazik és tartja a kapcsolatot az EU bővítése miatt egyre fontosabbá váló ottani politikai elittel, tehát a posztjaiból adódó ottani és brüsszeli forrásai miatt tudja, hol mi folyik.

Neki ez pártpolitikusként is jól jön, Waitz ugyanis a kelet-közép-európai és balkáni régió felelőse a zöldeknél, ő az, aki csapatával és tanácsadóival együtt úgymond segíti, felépíti és menedzseli igény esetén a kevés politikai tapasztalattal, de annál nagyobb potenciállal rendelkező horvát, szlovén, román, lengyel, cseh, balkáni, akár magyar zöldpártokat is. Magyarországon leginkább emiatt lehet ismert: ő szokott nyilatkozni (vagy kárt menteni) az általa (társ)elnökölt Európai Zöld Párt részéről az LMP és a Párbeszéd közötti vitás ügyekről, illetve az LMP esetleges furcsa mozgásairól, például amikor pár éve úgy nézett ki, hogy a Jobbikkal együtt, közös listán akarnának túlélni. A két magyar zöldpártot régóta szeretné összeboronálni, ezzel a mostani EP-választás előtt is megpróbálkozott, de sikertelenül: el is mondta, miért.

A kontinens valószínűleg legbefolyásosabb, nyilvános szereplésein legtöbbször stájer népviseletes zakót hordó kisgazdájával készült interjúban szó esik az osztrák vidék pártállamszerű leuralásától és a közös közép-európai Habsburg-örökségtől kezdve a magyar bővítési biztos, Várhelyi Olivér bizottsági balhéin át az EU-vezetés számára nem annyira kedves balkáni kiskirályok vezette országok európai jövőképéig is.

Ön heteroszexuális, háromgyerekes férfi, vidékről származik, gazdálkodik, nem végzett egyetemet, és mégis az osztrák Zöldek EP-képviselője. Hogyan tudott ezzel a háttérrel karriert csinálni pont ebben a pártban?

A Zöldek egy inkluzív, bázisdemokratikus folyamatokkal operáló párt, ahol nem csak az jut feljebb, akit fentről protezsálnak, hanem az is, aki kemény munkával képes találni és felvállalni olyan témákat, amiket nem visz más másik öt ember, és ezekkel sikeresen tud kampányolni is. Férfiként persze különleges megfigyelés alá esek, a Zöldeknél azt várják ugyanis el tőlünk, hogy reflektáltak legyünk, a toxikus maszkulinitás tehát rosszat tesz az itteni karriernek. Szerintem jól van ez így, szeretem ezt a zöldjeimben. Lehet is látni, hány metoo-eset van nálunk.

Tudja, hol van még szinte zéró metoo-eset? Olaszországban.

Ja, hogy mi is eltussolnánk? Nem, erről szó sincs. A kérdés csupán az, hogyan reagál erre egy párt, annak elnöksége. Etéren mi konzekvensek vagyunk: aki ilyet csinál, az a legközelebbi választáson nem indul, és nem feltétlenül a szabad akaratából. És ez nemcsak a férfiakra vonatkozik, a nőkre is, még ha 10-ből 9 eset férfiakat is érint.

Mi az oka annak, hogy az osztrák vidék, a természethez legközelebb élők a konzervatív Néppártra, az ÖVP-re szavaznak, nem pedig önökre?

A mai osztrák politika egy kétpártrendszerből fejlődött ki, ahol a szociáldemokraták főleg a városi dolgozókat képviselték, a Néppárt pedig a vidékieket és a mezőgazdaságból élőket. De az is hozzájuk tereli őket, hogy hagyományosan az ÖVP katolikus-keresztény irányvonalat is visz, legalábbis vitt korábban, vidéken pedig nagyobb a vallásosság. Mivel az ÖVP 1945 óta gyakorlatilag megszakítás nélkül hatalmon van Ausztriában, rendkívül szerteágazó struktúrákat tudott kiépíteni.

Amikor 1999-ben beléptem a Zöldekhez, egészen véletlenül kijött a cégemhez ellenőrzésre a versenyhivatal, az adóhatóság, a közegészségügy. A mai napig vannak olyan részei Ausztriának, ahol komoly retorziókra kell számítani, ha valaki nem ÖVP-s. Amikor pályázni akartam támogatásért a cégemmel, nem találtam olyat, aki azt megírta volna, az építési engedély megadása is sokáig elhúzódott.

Érdemei is vannak azért az ÖVP-nek: nemcsak hitegették a vidéket. Az a tény, hogy ma is kisbirtokosi struktúrákra alapul a mezőgazdaságunk, nekik köszönhető. Ahogy az is, hogy az EU-ban nálunk fogy a legnagyobb arányban az itt megtermelt élelmiszer, vagy hogy nem egymás alá, hanem egymás mellé helyezték az élelmiszeripari, a gazdasági és a turisztikai érdekeket. Ezek történelmi vívmányok.

Az elmúlt években azonban egyre több a vidéki zöldszavazó – ha nem történne nagyobb katasztrófa, a 4%-os bejutási küszöböt akkor is megugraná a pártunk, ha a nagyvárosokat kivonnánk a képletből. Az ÖVP befolyása bizonyos tartományokban ugyanis már a jogállamiság határát karcolgatja: másképp kezelnek valakit a helyi hatóságok és önkormányzatok, ha párttag, mintha nem lenne az.

Tiszta Magyarország!

Magyarország azért pár lépéssel még tovább ment.

Orbán akkor megszokott európai módszereket alkalmaz?

Mindenhol vannak ilyen tendenciák. Spanyolországban vannak olyan részek, ahol Franco még mindig él, ha érti, mire gondolok. A kérdés csak az, hogy lehet-e tenni ezellen jogállami eszközökkel vagy sem – ha diszkriminálnak, lehet-e végül igazam felsőbb hatóságnál, a bíróságon? Etéren pedig már érezni különbséget Magyarország és a többi EU-tagállam között.

Toxikus maszkulinitás, gendernyelv, woke mozgalom, transzjogok: hogyan magyarázza el vidéken ezeket a mostani zöld dolgokat?

Mi sem egyszerűbb ennél. Brüsszelben felállított az Osztrák Néppárt (ÖVP) egy karácsonyfát – ők Christbaumnak hívják, én Weihnachtsbaumnak – mindenféle díszekkel. Párat ráakasztottam én is, az egyiken az állt, hogy „Jesus was a refugee”, egy másikon szivárvány volt, egy harmadikon egy méhecske. Mégpedig azért, hogy emlékeztessem a konzervatívokat a keresztény értékekre, mint arra, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, tehát a menekült, a fekete és a meleg is.

A falumban, ahol 80% az ÖVP-re szavaz, ezt az érvelést szoktam elővenni. A szomszédommal 15 percnyi beszélgetést követően egyetértünk mindenben, legfeljebb közli, hogy nem akarja, hogy a melegek házasodhassanak vagy gyereket fogadhassanak örökbe. Nyilván gondolhatja ezt és vitatkozhatunk még róla, tiszteletben tartom a véleményét: de ma már tudományosan alátámasztott tény, hogy

vannak olyan emberek, akik egész egyszerűen homoszexuálisok, így és ilyennek születtek. Függetlenül attól, hogy tetszik-e ez a papnak, Isten teremtményei ők is – ezt kell elfogadni, ennek semmi köze a woke-hoz.

Vannak aztán ellenmozgalmak, akik ezzel vitatkoznak, mígnem a végén az látszik az egészből, hogy a transzjogok lennének a legfontosabbak nekünk – nem, nem azok. Az viszont igen, hogy mindenki szabadon lehessen az, ami.

Az Európai Zöld Pártban ön az a politikus, aki a közép- és kelet-európai, valamint balkáni tagpártokért felelős. Miért pont egy osztrákra bízták ezt?

A Zöldek a nyolcvanas években különböző civilekből jött létre itt, Nyugat-Európában: a békemozgalomból, nőjogi mozgalmakból, környezetvédelmi aktivistákból szerveződve. Az elmúlt harminc évben ezekből érett, professzionálissá vált pártok alakultak ki, amelyek között noha vannak eltérések, az értékfundamentumuk azonos.

Az Európai Zöld Pártba 2004-ben léptem be, és rögtön szembetűnt a kelet-európai, főleg az egykori szovjet országok társadalmi és politikai folyamataival szembeni értetlenség, tudatlanság és érdeklődéshiány – nagy hiányosság, hogy a kelet-európai rendszerváltásokkor nem figyeltek aktívan a térségre.

A leginkább talán mi, osztrák zöldek figyeltünk, az LMP alapításában az első 2009-es EP-választási kampányuk előtt érdemi szerepet vállaltunk, képzéseket is szerveztünk tartalmi és kampányszervezési kérdésekről. Hasonlóképp segítettük a cseh zöldeket is, igaz, ők mára drámai politikai hibák miatt jelentősen veszítettek a súlyukból.

De hogy a kérdésre is válaszoljak: mi is vagyok én osztrákként? A régióban mi mindannyian egymás közeli rokonai vagyunk. Nagyapám magyar, nagyanyám bánáti sváb a mai Szerbiához tartozó részről, nagynéném Baján termesztett zöldséget, és még a vasfüggöny idejében beutaztam Magyarországot, hiszen Ausztria valahol a kelet és a nyugat között volt, szabadon utazhattunk mindkét irányba, Jugoszláviába is.

Ott voltam, mikor nagynénémmel beálltunk a sorba cipőért, mert mondták, hogy jön majd egy kamion, ami cipőt hoz. Jött is, mindenkinek ugyanazt a 39-es méretűt. Volt ugyan pénze a rokonaimnak bőven, de nem tudták elkölteni, a boltban ugyanis alig volt áru, választék liszten, kekszen, szappanon és néha cukron kívül. Osztrákként talán értem, hogyan lehet ilyen helyeken sikeres zöld politikát csinálni – nagyon nem úgy, mint Hollandiában és a skandináv országokban.

Ön tényleg igazi osztrák: szépen körbeírta a Habsburg Monarchiát, annak említése nélkül. Sokan mondják, hogy a birodalom egykori határai ma is élnek.

Ez így van, magam is megtapasztaltam. Amikor 1991-ben Délkelet-Lengyelországban – Galíciában – leparkoltam az osztrák rendszámú autómmal, az emberek ismeretlenül is kedvesen üdvözöltek. Amikor egy német kollégám német rendszámú kocsijával mentem, semmi ilyesmi nem történt. Ez azt is jelenti, hogy nekünk Közép-Európában közös a kulturális örökségünk, közösek a sztorijaink, sok közös hagyományunk van.

Az pedig, hogy végül ki melyik határ melyik oldalán találta végül magát, gyakran a véletlen műve volt: nagyapám még a második világháborúban ment a lányával Ausztriába, de közben az anyja megbetegedett, a lánya pedig visszament, hogy ápolja őt, nagyapámat pedig egy osztrák parasztnál hagyta. Majd leereszkedett a vasfüggöny, és huszonöt évvel később látták csak egymást újra viszont.

Van önnek egy frakciótársa, a német Zöldeknél politizáló Daniel Freund, aki a 0-24-es Orbán-bashingre építette fel politikai karrierjét. Önnek mint a térség felelősének van-e bármiféle befolyása, beleszólása abba, hogy Freund mit csinál?