Az eldugott Gattyán, szerencsétlen zöldek, Róna Péter és a megbukott kötelező oltás
Jó reggelt! Végre elindult a hazai választási kampány, a Fidesz ki is lőtt már egy ellenzéki indulót az egyik billegő körzetben, szóval április 3-ig lesz témánk bőven.
Miért és hogyan dugták el Gattyán Györgyöt pártja diákmunkás aktivistái?
Miért jobb államfőjelölt Róna Péter, mint Iványi Gábor?
Hogyan küzd a szerb hatalmi gépezet az új zöld-balos ellenzék ellen, és miért viccesebb mindez még a magyar zöldpártok nyomoránál is?
Miért gondolkodnak már megint előrehozott, nyáreleji választásban Ausztriában a kötelező oltás bukása után, és kiknek kedvezhet mindez?
Plusz: a hétvége történései Csehországból és Svájcból. Jó olvasást!
Chronik Mitteleuropa
Óriási bukás eddig a kötelező oltás Ausztriában
Bécsben valahogy semmi sem jön össze a Karl Nehammer vezette jobbközép-zöld kormánynak: a kötelező oltás február 1-jei bevezetését követő héten (azaz múlt héten) minden eddiginél alacsonyabb lett az újonnan beadott első oltások száma, holott a azoknak pont emelkednie kellett volna, tekintve, hogy az osztrákok 24%-a még nem oltatta be magát. Nem csoda, hogy a kancellár egy interjúban már arról beszélt: amennyiben a szakértők azt tanácsolják, hogy vezesse ki a törvényt, megteszi, és a legszebb az lenne, ha ősszel nem lenne már szükség arra. Sajtóértesülések szerint csak az egészségügyi minisztert adó Zöldek ragaszkodnak mindenáron az omikronnal nagyjából influenzává szelídült koronavírus elleni vakcinák kötelezővé tételéhez, ha ugyanis kivezetnék az intézkedést, az számukra óriási blamázst jelentene.
Nagy dilemmája most az osztrák párteliteknek, hogy a mostani káoszból előre meneküljenek-e egy újabb előrehozott választásba, megy is a suttogás róla.
Főleg az ÖVP érdeke lenne ez, márciusban az eredetileg az Ibiza-videó körülményeinek kivizsgálására alakult parlamenti vizsgálóbizottság ráfordul ugyanis a jobbközép kormánypárt korrupciós ügyeire. Kurz és csapata ebbe már belebukott, a tartományfőnökök azonban nem annyira akarnának több, a párt számára kínos botrányt, mivel 2023-ban mindhárom, a párt számára kiemelten fontos tartományban, Tirolban, Alsó-Ausztriában és Salzburgban is választás lesz. A bizottság munkájának végét csak az jelentheti, ha véget ér a parlamenti ciklus. Csakhogy közben megjelent a járványkezelés-szkeptikus MFG párt, mit megjelent, országos szinten 6-7% körülre mérik őket, és az eddig látottak alapján főleg az ÖVP szavazóira veszélyesek.
Az MFG pillanatnyi sikere a legnagyobb ellenérv a zöldek és a szociáldemokraták számára is: bejutásuk ugyanis a jelenlegi számok alapján lehetetlenné teszi, hogy Ausztriában is megalakulhasson német mintára az SPÖ-Zöldek-Neos közlekedésilámpa-koalíció. Amiért azonban mégis érdekeltek lehetnek az előrehozott választásban, az az, hogy egyre hangosabbak a pletykák egy új zöld-balos párt megjelenéséről, amely a kommunista grazi polgármester, Elke Kahr körül gyülekezne és szakítana le elégedetlen zöld és szocdem szavazókat (ő szerepel az évköszöntő listánkon azon politikusok között, akikre idén érdemes lesz figyelni): egy még tavasz végén, kora nyáron, hónapokkal az elnökválasztás előtt megrendezett választással talán kiforgathatják a szelet a vitorlájukból, és miután a felső légúti betegségek a nyárral nem nagyon tudnak mit kezdeni, az MFG-t is gyengítheti a jó idő. (BM)
Nem kapnak alapjogokat a majmok Baselben
Svájcban vasárnap több szövetségi és helyi népszavazás is volt. A szövetségiek közül talán az volt a legérdekesebb, ami arról szólt, hogy a svájci állam támogassa-e egy külön pénzügyi alapból a független médiákat. Az újságok közül a liberális Neue Zürcher Zeitung azon kevesek egyike volt, amelyek a nemre buzdítottak, mondván: ha egy lap nem tudja magát az olvasóival eltartatni, akkor zárja be a boltot, ne forduljon az államhoz. A választók többsége is így gondolta: 54 százalék mondott nemet a javaslatra. (Egyedül Basel város, Genf, Jura, Fribourg/Freiburg és Uri kantonok mondtak igent.) Két másik kérdésben azonban a baloldal mindenképp örülhetett: szigorúbban fogják tiltani a dohánytermékek reklámjait, illetve meg lehet adóztatni a tőkeemelést (például ha egy cég részvényeket bocsát ki, stb.).
Igazán érdekes kérdés azonban a Basel városi kanton szavazólapján szerepelt, ott ugyanis arról szavazhattak helyileg a polgárok, hogy a főemlősök mindegyike – tehát nem csak emberek – kapjanak-e bizonyos alapjogokat. Persze nem arról volt szó, hogy mondjuk a majmok szavazhatnak – bár Svájcban a homo sapiens sapiensek közül is csak a férfiaknak volt szavazati joguk 1972-ig –, hanem
a főemlősöknek a baseli alkotmányban biztosították volna az élethez és testi épséghez való jogot. Ez főleg az északnyugat-svájci városban azért kényes kérdés, mert számos ottani gyógyszergyárban folytatnak például majmokon vagy macskákon kísérleteket.
A javaslat szerint a baseli állatkertben is kaptak volna a főemlősök egy ombudsmant (nem ombudsanimalt, azaz a posztot ember töltötte volna be).
Mivel Baselben nagyon erős az ember természetközeliségét hangsúlyozó antropozófiai iskola, nem csoda, hogy egyáltalán itt gyűlt össze megfelelő számú aláírás. A baselieknek végül csak a negyede mondott igent a javaslatra, de a kezdeményezők elégedettek voltak, mert abban bíznak, hogy a vita beindul ezután.
Svájcban a népszavazások sokszor ugyanis éppen arra szolgálnak, hogy egy-egy újabb ügyet a politika napirendjére lehessen tenni. 2016-ban például szintén Basel városból indult a feltétel nélküli alapjövedelem melletti országos népszavazás (28 százalék mondott csak országosan igent, Baselben 36 százalék támogatta). A főemlősös helyi népszavazásukat is főpróbának szánták egy országos kérdésfelvetés elé. (TP)
Március közepén a maszkok alól is felszabadulnak a csehek
Miközben januárban már 10%-os az infláció (utoljára 1998-ban volt ilyen), visszaszorulóban van az omikronhullám, az ún. védettségen alapuló diszkriminációt pedig egy bírósági döntésnek köszönhetően múlt héten kivezették, a cseh felsőház megakasztotta a járványügyi törvény módosítását, amire azért lenne/lett volna szükség, hogy ne kelljen permanens veszélyhelyzetben kormányozni, az ugyanis november végéig adna pluszjogokat a kormánynak egyes intézkedések meghozására.
Az új jobbközép kormányt ráadásul az azt támogató pártok, főleg a STAN nevű, a cseh vidéken erős polgármesterpárt soraiból szorongatták meg a józan ésszel érvelve, mondván nem értik, minek meghosszabbítani a február végén lejáró törvényt novemberig egy esetleges őszi járványhullámra való felkészülésként, ráérnek erre később, amikor látják a tényleges számokat. A konzervatív-liberális nagyvárosi párt, a TOP09 által delegált egészségügyi miniszter szerint azért, mert ha nem készülnek fel a legrosszabbra, tízezrek fognak meghalni covidban. Prágában a rettegtetés nem hat már meg senkit: hiába van a szenátusban is többsége a kormánynak, a pártok nem álltak egységesen a kormány mögé, így visszaküldték a módosítót az alsóháznak. Most pedig már azt is pedzegeti a kormány egyik szakértő tanácsadója, hogy március közepétől fokozatosan elkezdik kivezetni a maszkhasználatot is. (BM)
Jön, jön, jön: lesz-e jogállamisági mechanizmus?
Ma lesz publikus, hogy mit döntött az Európai Bíróság abban a perben, amivel a magyar kormány megtámadta azon jogállamisági mechanizmust, ami alapján fel lehetne függeszteni akár EU-s pénzek folyósítását is. Az ítéletet a téma egyik legjobb hazai ismerője, a prágai Károly Egyetem kutatója, az EU- és alkotmányjogász Bakó Bea elemzi ki a Gemišt csütörtöki kiadásában!
Hajrá, Róna Péter!
Nem tudom, melyik pártnak sikerült az ellenzéki összefogáson belül megakadályozni, hogy a szekuláris Magyarország élére egy törpeszekta „lelkészét“ jelöljék – de innen is köszönet érte. Az persze sajátos, hogy azok, akiknek annyira fontos az állam és az egyház szétválasztása, Iványi Gábort jó ötletnek gondolták egy percig is.
Persze Róna Péter csak Oxfordban, a dominikánus rend főiskoláján professzor és nem a világhíres Wesley János Főiskolán, de
Iványi Gáborral ellentétben valóban egy olyan ember, aki egy normális országban – mondjuk Olaszországban – számos pártnak jutott volna eszébe jelöltként.
Róna Péter természetesen nem lesz államfő, és nem csak azért, mert az ellenzéknek nincs ehhez parlamenti többsége, de Magyarországon – az általam nem kedvelt, de valóban független Sólyom László kivételével – lényegtelen pártpolitikusok ültek az államfői székbe, akik – és ebben még Sólyom is ilyen volt, egyedül Schmitt Pál nem – eleve félre is értették az államfői posztot, amely – mivel semmiféle közvetlen demokratikus legitimáció nem áll mögötte – nem a parlament vagy a kormány fékje, ellensúlya, hanem csupán egy szimbólum nemzeti ünnepeken.
(Techet Péter)
A kelet-európai zöldek szerencsétlenkedésének és nyomorának eddigi legviccesebb epizódja
Nem, nem arról lesz szó, hogy az LMP a múlt héten kizárta azért az egyik alapítóját, mert az meg merte kérdezni, hogy ha a magának diplomát hazudó Bangónénak távoznia kellett az MSZP-ből a teljes ellenzék helyeslése mellett, úgy az ugyanígy eljáró momentumos szürke eminenciás Hajnal Miklósnak miért nem: erről mindent megírt már a magyar sajtó, Hajdu Mária a választók választékát növelendő el is indul a 2022-es választáson a hegyvidéki választókerületben egyéniben a fideszes Fürjes Balázs, Hajnal Miklós és a kutyapártos Kovács Gergely ellen, sok szerencsét ehhez.
Az április 3-i magyarországi választásokkal egyidőben tartott szerbiai választás sokkal viccesebb zöldfronton. Déli szomszédunknál ugyanis az ősz végén elkezdődött, az ausztrál-brit lítiumbánya elleni tömegtüntetések olyan zöldpártboomot hívtak életre, mint talán még soha sehol. A Rio Tinto nevű gigacég beruházásának ellenzése ritka egységbe kovácsolt mindenkit: a boszniai-szerb határ mellett fekvő Jadar-völgy emiatti élhetetlenné tétele egyszerre zöld és patrióta ügy, ami egy idő után a kormányt is meghátrálásra kényszerítette, most hivatalosan arról beszélnek már a haladó pártban is, hogy a projektnek vége, lítiumbánya márpedig nem lesz.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.