Amikor a Zöldek ellen tüntetnek a zöldek

2022 legkellemetlenebb szavának a klímaterroristát választotta Németországban egy olyan hatfős, öt nyelvészből és egy újságíróból álló zsűri, amely rendre a progresszív mainstreamnek nem tetsző témákban játszik nyelvrendőrt (olyannyira, hogy magát a nyelvrendőr szót 2021-ben majdnem megválasztották erre a kitüntető címre). Az indoklás szerint a klímaterrorista kifejezés párhuzamba állítja a békés tüntetőket, a polgári elégedetlenkedőket és a demokratikus ellenállás jogával élőket a terroristákkal, ezzel államellenes cselekedetekkel és erőszakkal mossa őket össze.

A szó onnan jön, hogy miután Tadzio Müller, az ismert német környezetvédő aktivista egy éve elkeseredettségében arról beszélt, hogy egy Klíma-RAF-ot kellene alapítani (a RAF, azaz az egykori Baader-Meinhof-csoport egy 1968-1988 között Vörös Hadsereg Frakció néven működő szélsőbalos terrorszervezet), a német nyelvterületen a jobboldali sajtó radikálisabb részein és pár bajos keresztényszocialista megszólalásban klímaterroristának nevezik azokat az aktivistákat, akik hozzáragasztják magukat az utakhoz, és így nemcsak dugókat okoznak, de a mentő se jut át rajtuk, vagy épp híres múzeumok híres festményeit rongálják meg. (Azt, hogy hogyan rombolják le ezzel a klímaaktivizmus eddigi békés imidzsét, itt foglalta össze Vágó Gábor.)

A szó nemrég új árnyalattal bővült.

Az apró, fénykorában is legfeljebb 105 lakost magáénak tudó, Aachen és Düsseldorf között fekvő Lützerath nevű faluban ugyanis egy új, minden eddiginél elszántabb és radikálisabb klímamozgalmat lehetett látni. A környék tele van óriási külszíni fejtésekkel, amelyekből barnakőszenet és lignitet bányásznak, hogy abból az erőművekben áramot állítsanak elő. (Persze nem csak ott, érdemes Németországot végigböngészni Google Mapsen: a térképnézetben barnán jelölt mezők aktív külszíni fejtések, a környékükön lévő tavak pedig annak mementói, hogy ott már felhagytak a bányászattal, ezért feltöltötték őket vízzel: különösen Cottbus és Köln környékén lehet nézelődni.) A szén valamilyen formája szinte mindenhol jelen van a talajban a holland határ felé. Azóta, hogy Németország tartja magát az EU Oroszország elleni szankcióihoz, és nem szerez be onnan gázt, létfontosságú lett hozzányúlni ehhez a tartalékhoz: csakhogy 2021 ősze óta kormányon van az a zöldpárt is, amely a széndioxid-kibocsátás csökkentése, és a bolygó átlaghőmérsékletének emelkedésének megállítása érdekében a szénnel működő erőművek leállítását tűzte ki célul.

A klímavédelem és a szén megfér egymás mellett a bíróság szerint

Lützerathtól nagyjából száz méterre ott tátong a szakadék: a Garzweiler nevű bánya, amely a nevét arról a településről kapta, amely 50 másik németországi társával együtt történelemmé lett. Elbontották, majd kikapartak sokszáz méter mélyen alóla mindent. Mivel fogyott a nyersanyag, körül kellett nézni, merre bányásszanak tovább.

A Garzweiler-fejtés üzemeltetője, az RWE nevű energiacég 2020 óta azon dolgozott, hogy megvásárolhassa vagy kisajátíthassa a lützerathi ingatlanokat (és nyilván megfelelő módon kárpótolja azok tulajdonosait), a bányát ugyanis a falu irányába szerették volna bővíteni. Mikor elkezdtek ennek érdekében fákat kivágni és már üres épületeket lebontani, megjelentek a faluban a klímaaktivisták: lakatlan házakba költöztek be, rendszeresen kisebb demonstrációkat tartottak, elvitték oda körülnézni Greta Thunberget és szervezete, a Fridays for Future német arcát, Luisa Neubauert is.

Az elbontandó falu az égből. Forrás: Google Maps

A főszerepet egy helyi gazdálkodó vitte, aki bíróságon fellebbezett az RWE kisajátítási indítványa ellen. Érvelésében arra támaszkodott, hogy a klímavédelem jegyében meghaladottá vált a szénbányászat. Az RWE nem akarta kivárni a vita végét, ezért a járási hivatalnál kérelmezte, hogy a gazdálkodó ingatlanjait átírják a cég nevére, ez 2021 novemberében végül meg is történt, és végül a fellebbezést is elutasította az elsőfokú bíróság. Az RWE mindenkit biztosított afelől, hogy épületet bontani akkor fog csak, ha a gazdálkodó minden jogi lehetőséget kimerített, aki az ügyet

tényleg el is vitte másodfokra, ahol végül 2022 tavaszán úgy döntöttek, hogy a Lützerathot lebontani akaró, szénkitermelés melletti energiapolitikai döntés igenis összeegyeztethető a klímavédelem alkotmányos követelményével.

Az aktivistáknál ez tette be végleg a kaput, ekkor érezték azt, hogy itt fog eldőlni koruk nagy csatája: noha egy kisebb táboruk már addig is volt a faluban, az első nagyobb demonstrációt ezt követően szervezték Lützerathban, és ekkor dőlt el végleg, hogy ha az RWE megjelenik munkagépekkel, azt ők meg akarják akadályozni.

Habeck nagy dealje

Eddigre már rég kormányon voltak a Zöldek: mindkét korábbi társelnök fontos pozícióban. A kancellárjelölt Annalena Baerbock külügyminiszterként dolgozik azon, hogy a klímavédelem ügyét a német külpolitika részévé tegye, Robert Habeck pedig gazdasági miniszterként győzködi a német ipart a klímacélok helyességéről. Lützerath ügyében azonban sunnyogás ment, mivel Olaf Scholz kancellár pártja, az SPD és az általuk vezetett tartományi kormány alapvetően a Lützerath körüli többi falu le nem rombolását tűzte ki célul, az időközben lakatlanná vált pár lützerathi házat beáldozták volna. Először abban bíztak, hogy mindent a bírósági ítéletekre fogva, a független igazságszolgáltatásra mutogatva ki lehet lébecolni politikai arcvesztés nélkül az ügyet, októberben, amikor látták a magvait a tiltakozásnak, rögtön a guru, Robert Habeck ment be a ringbe, a maga elmerengő, önreflexív-önkritikus stílusában bejelentve az RWE vezetője mellől, hogy igen, ő tárgyalta ki a bányabővítést, de nem az így tovább, hanem az és itt ezzel vége jegyében: Lützerath lenne ugyanis az utolsó olyan helyszín, ahol bővíthetnének egy már meglévő külszíni fejtést, újat nyitni pedig nem lehet.

Az atomenergiából való, még Merkel által elkezdett kiszállás és a megújulókra való áttérés folyamata lassú, orosz gázt venni nem lehet, áramnak viszont lennie kell, érvelt Habeck. A zárt ajtók mögött, a Lützerath le nem rombolásáról korábban határozatot elfogadó parlament megkerülésével kötött kompromisszum lényege, hogy a Zöldek engedtek abban, hogy leromboljanak még egy falut, cserébe Németország 2038 helyett 2030-ban száll ki a szénalapú energiatermelésből.

Habeck azt hitte, az, hogy nyert 8 szénmentes évet, megér pár töküres épületet, negligálva azt a zöld körökben és a német sajtóban körbejárt tényt, hogy két egyetemi kutatás is arra jutott, hogy amennyiben Lützerath felé bővítik a bányát, az veszélybe sodorja azt a széndioxid-kibocsátási korlátozást, amit Németország magára vállalt annak érdekében, hogy teljesülhessen az 1850-1900 közötti középértékhez képesti, párizsi klímaegyezményben foglalt max. 1,5 Celsius-fokos felmelegedési cél.