Akinek nem mondhatják ki a nevét

Miközben a magyar sajtó még mindig nem vette észre, hogy Horvátországban a legizgalmasabb és a legviccesebb most a politika egész Európában, mi azért pótoljuk a hiányt. Szó lesz arról is, hogyan és miért alakul újra Ausztriában a nagykoalíció, plusz megszokott módon sorolunk mindent, amit a környék történéseiről tudni érdemes a szlovákiai elnökválasztástól a lengyel kormány katolikus egyházat elszámoltató lépésein át egészen a szerbek NATO-tagságának amerikai ötletéig. Jó olvasást!

---

Akinek nem mondhatják ki a nevét

Horvátországban hihetetlenül felpezsdült a közélet azt követően, hogy Zoran Milanović balközép államfő múlt pénteken bejelentette: április 17-én, szerdán tartják az előrehozott parlamenti választást és azon ő maga is elindul a legnagyobb ellenzéki párt, a korábban általa elnökölt szociáldemokraták (SDP) zágrábi listájának élén, a párt és a vele szövetséges kilenc másik kispárt miniszterelnök-jelöltjeként, az elnöki posztról azonban nem mond le, nehogy akár csak ideiglenesen is a jobboldali kormánypárthoz kerüljön. A horvát alkotmánybíróság ígéretéhez híven, a szocdemek kérésére hétfőn gyors döntést hozott arról, hogy indulhat-e a regnáló államfő parlamenti választáson: hát, nem. Sőt, eltiltották Milanovićot a kampányolástól is, azaz a politikus se az SDP-listán nem lehet rajta, de azt se lehet elvileg mondaniuk, hogy ő volna a miniszterelnök-jelöltjük, és az államfő sem kampányolhat a vörösöknek.

A horvát Trump

A horvát államfőt ez nem tántorította el. Az alkotmánybírókon régóta gúnyolódó, őket ezúttal gátlástalan alakoknak, patkányoknak, gengsztereknek, írástudatlan idiótáknak, a komplett alkotmánybíróságot pedig a horvát demokráciára leselkedő intézménynek nevező Milanović közölte: alkotmányos válság az „alkotmányos puccsot” végrehajtó alkotmánybíróság miatt alakult ki, az ugyanis nem engedi őt elindulni a választáson. De sebaj, mert az emberek majd szavaznak, és higgyék el, ő lesz a miniszterelnök a választást követően, legális módon, de nem mondja el „ennek a bandának”, hogyan. Az elnök külön az SDP mellett nem fog kampányolni, ehelyett kér mindenkit, hogy szavazzon bármelyik pártra, amelyik nem a kormányzó HDZ: az SDP-re, az újbalos Možemóra, a klerikális Mostra, a szélsőjobbos Haza Mozgalomra, „mind jó, egyik se rossz”, ezek ugyanis „olyan idők, amikor élet-halálharcot vívunk”.

Apropó, horvát demokrácia. Noha a független intézmények iránti tisztelet a mélypontra került, a célját az elnök elérte: egész hétvégén róla beszélt mindenki, sőt, ő lett a horvát politika központja, hirtelen őrá figyel és reagál mindenki. A bejelentésével és azzal, hogy meglepetésre egy szerdai napra tűzte ki a választást, rengeteg bizonytalant és nemszavazót aktivizált: egy hétvégi kutatás szerint

hirtelen a horvátok 69%-a akarna mindenképp elmenni szavazni, további 17% pedig valószínűleg elmenne: ez brutális szám a 2016-os 52,6%-os, pláne a 2020-as 46,8%-os részvételhez képest. A saját törzsbázisát mindig mozgósítani képes HDZ akkor tud ugyanis biztosan nyerni, ha alacsony a részvétel, így ők erre játszanak mindig, az elnök lépése miatt viszont most 70-80% közötti részvételt jósolnak.