Ahol van szabad közmédia, a helyi Orbánoknak semmi esélyük

Kínos baki az M1-en. Forrás: Káncz Csaba

A magyar ellenzék a veresége óta nagy megértéssel elemzi, hogy miért nem járt eleget a tanyákra, és miért nem a megélhetési kérdésekről beszélt Ukrajna és Európa helyett. Mintha a választást ez döntötte volna el. Persze

annak beismerése, hogy az orbáni rezsimben lehetetlenség a rezsimmel szemben választást nyerni, a magyar ellenzékre nézve is elég kiábrándító eredménnyel járna: be kéne látniuk értelmetlenségüket, feleslegességüket.

Mindazonáltal kellemes vidékjárást.

Akiket azonban érdekel, hogy másutt miként lehet választást nyerni, Franciaországra és Szlovéniára tekinthetnek. Mindkét országban két olyan politikus indult – Janez Janša kormányfői, Marine Le Pen ellenzéki szerepből –, akiket az orbáni rezsim oligarchái és bankjai révén jelentős összegekkel támogatott. Orbán azonban hiába ismerheti a „magyar lelket“ – annak is mentális problémáit, amelyekre épít –, ismételten bebizonyosodott, hogy a külföldet egyáltalán nem érti.

Orbán nem érti a világot

• A 2019-es európai parlamenti választás előtt megjósolta a szélsőjobboldal előretörését – és a végén még a két kisebb szélsőjobboldali EP-frakció se tudott egyesülni, maradtak minden értelemben a politika szélén.

• Utána megmondta, hogy Rómára kell nézni, mintha ott születne az első tisztán szélsőjobboldali kormány Nyugat-Európában – ehelyett Rómában Mario Draghinak sikerült egy centrista egységkormányt összehoznia, Matteo Salvini pedig 2019-es EP-választási eredményének felét elvesztette mostanra, a Lega egy középpárttá vált.

• Orbán aztán tavaly márciusban távozott az Európai Néppártból, és megígérte, hogy egy új jobboldali pártcsaládot hoz létre – ebből eddig azonban semmi nem lett, a Salvini és Meloni közötti belpolitikai ellentétek, valamint az Oroszországhoz való viszony, Le Pen és az AfD felvállalása olyan vitapontok, amelyeken nem tud és nem fog az EPP-től jobbra álló spektrum megegyezni.

• Orbán Budapesten fogadta Eric Zemmourt és Marine Le Pent is – Zemmour hét százalékkal szerepelt le már a francia elnökválasztás első fordulójában, Le Pen második fordulós eredménye pedig egyáltalán nem lett olyan szoros: összesen nyolc százalékponttal tudta csak növelni 2017-es eredményét. Ez kb. Zemmour szavazóit jelenti, azaz nem tudott sok mélenchonistát, de még jobbközép szavazót se megszólítani.

• Orbán Szlovéniában akarta megteremteni az orbánizmus exportlaboratóriumát, öntötték a pénzt a Janša-közeli (sokak által nem nézett és olvasott) médiákba – a politikust pedig egy pár hónapja megjelent balliberális üzletember, Robert Golob hatalmas előnnyel verte le a vasárnapi választásokon (ezt egyedül mi jósoltuk meg már év elején).

• A visegrádi négyekből meg nem lett orbánista blokk – Szlovákiában megbukott és épp a börtön küszöbén áll Robert Fico, Csehországban pedig azon atlantista Petr Fiala alakíthatott kormányt, aki Meloni pártcsaládjában ül, és nem szívesen engedné be oda a putyinista Fideszt. Az orosz kérdésben pedig a Fidesz még a lengyel PiS-től is elidegenedett.

Vidéket járva nyert Macron és Golob? 

Se Emmanuel Macronnak, se Robert Golobnak nem voltak sokkal jobb jelszavai, mint Márki-Zay Péternek. Nem jártak több faluban, mint a magyar ellenzék (vélhetően a francia vagy szlovén falvakat nem is nyerte meg Macron és Golob).

A különbség abban rejlik, hogy egy diktatúrában hiába tartanak választásokat – a Horthy-rendszerben is voltak választások, az NDK-ban is volt többpártrendszer –, az ellenzék sohasem nyerhet. Ez a rendszer lényege.

Franciaország és Szlovénia demokrácia, a közmédia szabad és plurális (Le Pen is rendszeresen bent volt a francia közmédiában, Zemmour majdnem már rendszeres vendég volt állandóan).

Janez Janšának nem sikerült teljesen szétvernie a közmédiát, még ha az állami távirati irodában végre is hajtott tisztogatásokat. A szlovén közmédia mégis beszámolt az ellenzékről, Robert Golob többször is elmondhatta a véleményét, voltak viták a jelöltek között. Golob az elmúlt időszakot a koronavírus miatt eleve karanténban töltötte, azaz nem is járhatta volna be az összes szlovén falut, de nem is volt erre szüksége, mert nem volt az állami médiából olyan módon kizárva, mint a magyar ellenzék.

Macron jelszava az volt, hogy „Európa“, vagy hogy „a nacionalizmus háborúhoz vezet“, végig kiállt Ukrajna mellett, Le Pent a tévévitában is többször szembesítette annak putyinizmusával. Golob szinten azt ígérte, hogy „visszaviszi Szlovéniát Európába“;

Ukrajna kérdésében nem volt persze nagy vita, mert ott Janez Janša se volt sohasem putyinista. Azaz ugyanazt mondták, mint Márki-Zay Péter, és kevesebbet jártak nála „vidékre“. Mégis győztek.

A magyar rendszer természete kapcsán ezt kéne megértenie az ellenzéknek – vidékre járás és jobb jelszavak keresése helyett. Franciaországban és Szlovéniában a választások tétje a rendszeren belüli változás volt.

Magyarországon az ellenzéknek nem vidéken, hanem a rendszeren kívül lehet csak esélye – ha nem is győzni, de legalább az esélyeit felmérni.

---

Kicsoda a szlovén győztes, Robert Golob?

Robert Golobot leginkább úgy lehetne leírni, mint a szlovén Bajnai Gordon.