A választás öt tanulsága

Jó reggelt! A választás utáni első hírlevélben megadjuk a módját, és csak április 3-ával foglalkozunk: megírtuk, szerintünk mi az oka a negyedik kétharmadnak. Jó olvasást!

---

1. Felpörög Magyarország vučićizálódása

Nem véletlenül foglalkozunk mi a magyar sajtóban egyedüliként érdemben déli szomszédunk ügyeivel, régi rögeszménk, hogy bármi is lesz a választáson, azzal Szerbia felé megyünk előre, nem mondjuk Szlovákia felé: anno mindkét országban egy széles ellenzéki összefogás váltotta le az autokratát, csak míg Szerbiában a Milošević elleni összefogás később felszámolta magát  belharcokban és politikai gyilkosságokban kicsúcsosodva, a frissen megalakult Szlovákiában a nemzeti identitás alapja lett Mečiar elüldözéséből és a nyugatosságból. 

A sérelmi nacionalizmusban, nyugatellenes propagandában, egyfajta etatista neoliberalizmusban utazó, ezt a külpolitikában egy szoftan oroszpárti hintapolitikával megfejelő Fidesz negyedik kétharmados győzelme kétséget sem hagy afelől, hogy a szerb út lesz a miénk, csak sajnos az összes szimpatikus szerbiai dolog – pl. belgrádi és újvidéki rendszerkritikus értelmiség, rendes halászlé, Đorđe Balašević, mulatozási és élőzenei kultúra – nélkül. Nem csak mi mondjuk, hanem még a KESMA-n belül néha saját véleményt is felvillantó Mandiner is: április harmadikával az első fordulóban 60%-kal újraválasztott Aleksandar Vučić bábszínháza köszönt be Magyarországra.

• Van itt egy mindent leuraló, olajozott klientúrarendszert működtető, a sajátjait is versenyeztető, az ellenfeleket cinizmussal és frusztrációkkal etető és hiszterizáló állampárt;

• annak mindenféle, a NER alapjait elfogadó, csak bizonyos politikusokat kritizáló ellenzéki szatelitpártjai (LMP, MSZP, egy esetleges Schiffer-párt);

• a rendszerkonform szélsőjobb, hogy legyen kire mutogatni nyugaton (Mi Hazánk);

• mindenféle egzotikus politikai pártok értelmezhetetlen programmal és szavazótáborral (Gattyán-párt, de a parizeres jakabpéteri Jobbikot és a Párbeszédet is ide lehet sorolni);

• ténylegesen külföldről finanszírozott alakulatok (ezeket egyelőre várjuk),

• és a létező ellenzék egymással versengő, egymást alulmúló, csak nagyon lassan, de annál biztosabban marginalizálódó romjai, rajtuk nagyegójú kiskirályokkal, akiknek a saját szemétdombjuk növelése a legfontosabb (a Márki-Zay vs. Gyurcsány-Jakab-üzengetéssel a tábor felosztása már el is kezdődött).

Meglepőnek mindezt nem tartjuk, sorsszerűnek az elmúlt 12 év és a geopolitikai helyzetünk miatt azonban igen. Lehet persze elmélkedni azon, hogy ez vučićizálódás-e, vagy Vučić csinálta csak radikálisabban és gyorsabban az orbanizálódást, ami valójában a putyini rendszer európai verziója, a lényeg az, hogy Aleksandar Vučićhoz hasonlóan Orbán Viktor is felszámolta és megszüntette a belpolitikát.

Itt a doktor miniszterelnök úr van csak, és amíg a doktor miniszterelnök úr van, az egyetlen kérdés az, meddig tud vagy akar még elmenni. Előválasztást legközelebb doktor miniszterelnök úr is tarthat: ő talán még civileket is hagyna indulni.

Itt a kérdés rövidtávon az, hogy a fenti választékból a sok kicsinyes, bosszúszomjas, egymást a Fidesznél négyszer jobban gyűlölő megélhetési ellenzéki hova áll: a kormány Ukrajna-politikájával egyetértő Kunhalmi Ágnes MSZP-je még beállhat támogatni a kormányt, és az LMP-s bárki is bizonyára szívesen lenne szakértői környezetvédelmi miniszter. Mondhatja: az elit kiegyezésénél, a polgárháború megelőzésénél, a nemzeti egységnél mi sem fontosabb háború és járvány idején. 

OV & AV. Fotó: Aleksandar Vučić / Facebook

Szerbiában simán feloldódtak a nagy vučići stabilitásban a még korábban harcos ellenzékiek is. Fodor Gábor rég megtért már, ahogy több 2010-es LMP-s parlamenti képviselő is kényelmes külképviseleti munkát végez. Jakab Péter is rájöhet még arra, hogy ha az április 3-án éjfélkor meghirdetett forradalomszerűsége érdeklődés hiányában elmarad, doktor miniszterelnök úr még róla is gondoskodna: bármikor lehet üresedés a borsodi kormányhivatal élén. (BM)

2. Budapesten továbbra is van politikai verseny

Bűnös város, kettészakadt ország, Budapesti Szabad Állam – minden NER-választás után szokásos és visszatérő narratíva az, hogy mennyire másképp szavaz Budapest és a vidéki Magyarország. Ez a közhely már csak részben igaz: ha a vasárnapi eredményeket kicsit alaposabban megkapargatjuk, kiderül, hogy az ellenzék Budapesten egyáltalán nem ment olyan nagyot – ahogy Szerbiában is csak Belgrádban volt esélye az ottaniaknak.

A pesti kertvárosok népe továbbra is billeg vagy fideszes. A XVI. és XVII. kerületben úgy tűnik – bár nagyon szoros a verseny, és a levélben befutó párszáz szavazat is dönthet még erre vagy arra –, fideszes jelöltek győztek. Nem csoda:

a 2020 előtti tíz év gazdasági növekedéséből az itt jellemzően megtelepedő középosztálybeli családok szakították a legnagyobbat. A CSOK, a családi adókedvezmény és az egykulcsos adó legnagyobb nyertesei közül élnek itt sokan – a viszonylagos anyagi prosperitás és a kényelmes, magyar középosztálybeli jólét pedig keveseket sarkall változásra.

Ahol ellenzéki jelöltek győztek, néhány kivétellel ott is 5-10 százalékpontos különbségek vannak a Fidesz és az ellenzék között. Ez azt jelenti, hogy Budapesten is van egy nagyon stabil 40 százalékos bázis, akiknek a kormánypárti jelöltek ajánlata vonzó.

A helyzet az, hogy ezzel az eredménnyel a budapesti szavazók összessége sokkal jobban járt, mintha kétharmaddal aratott volna Budapesten MZP csapata. A fővárosban ugyanis a politikai verseny nyitott, a kormánypárt a 2024-es önkormányzati választásokra ráfordulva nem teheti meg, hogy lemond az egész városról – komoly esélyük lesz ugyanis nyerni. 

Budapesten továbbra is van és lesz politikai verseny, van értelme helyi ügyekről beszélő, értelmes, karakteres jelölteket indítani. Ezt jól mutatja egy jobb- és egy baloldali, egy budai és egy pesti ellenzéki győzelem: Hajnal Miklósé és Jámbor Andrásé.

Előbbi viszonylagos outsiderként a fideszes árnyékvárosházát vezető, européer és jólfésült Fürjes Balázs ellen tudott győzni egy olyan kerületben, ahol Orbán Viktor mellett a NER-elit és a magyar gazdasági elit többsége is él. Jámbor András Józsefvárosban nagyon erős helyi építkezéssel, társadalmi beágyazottsággal és elhivatott aktivistahálózattal jött, látott és nyert – erősen balos jelöltként egy olyan választókerületben, ahol a köztisztaság és a térkőre fordítható pénz mértéke még mindig olyan hívószavak, amivel tömegeket tud mobilizálni a rendpárti jobboldal.

Egy biztos: a Budapesten élő, multiknál vagy sikeres és nemzetközi piacokon versengő magyar cégeknél, vagy a külföldiekből élő turizmusban dolgozó, még Magyarországon élő réteg hullajtja most a legtöbb könnyet, miközben az ő fizetésük fog majd először euróban érkezni, ha tényleg beüt a válság, és ők tudják majd legjobban kivédeni az inflációt is ügyes megtakarítási stratégiákkal.

Közben pedig sokan közülük értetlenül nézik, hogyha a vidékieknek egy hétgyerekes, hívő keresztény, politikailag a legkevésbé sem korrekt régivágású polgármester nem jó, akkor mégis lehet-e még valaki Orbán Viktoron kívül. (SzD)

3. A szabadság és a biztonság illúziója számít, nem az önálló oktatási minisztérium

Miközben az ellenzék az utóbbi évek/hónapok két húsbavágó témájában, a járványkezelés és az ukrajnai háború kapcsán össze-vissza beszélt, és közben a plakátjaira olyan, a belpesti értelmiségen kívül a kutyát nem érdeklő üzeneteket írt, mint hogy önálló oktatási és egészségügyi minisztérium lesz, a Fidesz a két legfontosabb ügyben azt kínálta az embereknek, amire vágynak: járványügyben viszonylagos szabadságot, háborúügyben békét és biztonságot.

Az utóbbit ráadásul úgy sikerült – az eredményeket látva a többség számára meggyőzően – képviselni, hogy közben a kormány évek óta az agresszor Oroszországgal ápol jó kapcsolatokat. De ha a szomszédban háború van, az embereket nem a moralizálás érdekli, hanem az, hogy itt ne legyen. Éppen ezért nem vevők a morálisan helyesnek, de akár csak minimálisan is kockázatosnak tűnő szólamokra (például fegyverszállítás Ukrajnának), ehelyett arra ikszelnek, aki azt ígéri nekik, hogy béke lesz és minket nem rángatnak bele a balhéba.