A tényellenőrző oldalak a globális szellemi lustaság tünetei

Schiffer dr. a műsorban. Fotó: Kontextus / YouTube

Óriási shitstormot kapott Schiffer András a „liberális” oldalon, amiért a tényellenőröket a totalitárius rendszerek cenzoraihoz hasonlította, mondván: a tényellenőrök a szabadság legnagyobb ellenségei, amiért kiskorúnak tekintik az embereket és elvitatják tőlük a képességet, hogy mérlegelni tudjanak információkat. Mindezt ráadásul egy NER-es műsorban, a szélsőjobbos (és egyben utolsó igazi liberális) Toroczkai Lászlóval egyetértésben mondta, ami tovább tetézi a nagy bűnt.

Pedig Schiffernek alapvetően igaza van, de van itt pár de.

Az a helyzet, hogy az emberek nagy többsége nagyon sok esetben tényleg nem tud mérlegelni információkat. Csakhogy nem feltétlenül azért, mert ostobák vagy funkcionális analfabéták volnának (nyilván vannak ilyenek is), hanem sokszor azért, mert vagy óriási a hírzaj és rengeteg, egymásnak ellentmondó információval találkoznak, vagy pont, hogy azért, mert csak egyoldalú információkkal találkoznak.

A hírzaj ellen a legjobb megoldás a hiteles és megbízható sajtó – lenne

Amióta tömegesen elterjedt az internet és a közösségi média, amióta bárki indíthat blogot, vlogot, vagy akár a Facebookon öntheti a nyilvánosságra az okosságot, a hírzaj általános jelenség, és nyilván a sokszorosára növekedett mennyiségű információ közt a hülyeség is sokkal több. Médiafogyasztási tudatosságtól függ, hogy valaki mindent elhisz, amit az interneten olvas, vagy különbséget tud tenni a tudnodkell.info és a Népszabadság vagy a Magyar Nemzet között – írtam volna jó pár évvel ezelőtt, de közben a Népszabadságot kinyírták, a Magyar Nemzet meg propagandát terjeszt és félretájékoztat, ami el is vezet az első problémához.

Az internettel egy csapásra kitárult, és egyben álhírekkel, torzításokkal teleszemetelt nyilvánosságban egy darabig úgy tűnt, hogy a mainstream sajtó azzal tud hivatkozási pont maradni, hogy ha már nem is egyedüli a tartalom közlésében, de egy nyomtatott újság, tévé, rádió, illetve a legnagyobb online portálok a megbízható forrásnak számítanak, ott azért nem jön le bármilyen hülyeség.

Ez az előfeltételezés Magyarországon többszörösen is megdőlt.

Nemcsak a Magyar Nemzet meg egy csomó más printlap, de a tévé, rádió, és nagy online portálok is a kormányzati propaganda szolgálatába lettek állítva, ahol bizony lejön bármilyen hülyeség, ráadásul központilag rendezett koreográfia alapján.

Aztán a covidjárvány megmutatta, hogy az egyoldalú tájékoztatás és a zavaró tényezők elhallgatása nem csak a kormánymédia kiváltsága. Susánszky Iván kimerítően megírta már, szóval nem írok nagyregényt a média különböző rettegtető módszereiről és orbitális trehányságairól. Álljon csak itt annyi emlékeztetőül, hogy a Telex-444-HVG-szentháromság (és az összes többi) az esetszámokkal és a halálozási adatokkal kelt és feküdt, de azt, hogy az elhalálozottak között hány volt hetven fölötti áttétes rákos (sok) és hány fiatal és egészséges (adott napon nulla), azt csak a kormánypropagandistaként lenézett Bayer Zsolt nézte meg.

Ha külön tényellenőrző oldal kell, akkor az újságírók gyorsan szégyelljék el magukat!

Szóval a covidjárványban, amikor a mainstream (és nem- vagy nem úgy propagandista) médiában is általános normává vált az egyoldalú narratívák mantrázása a kontextus felkutatása és vélemények ütköztetése helyett, akkor az olvasók joggal érezhették úgy, hogy kénytelenek a hírzajba is belemerülni, ha valami mást is akarnak olvasni, mint hogy „karantént-maszkhordást-iskolabezárást most”, és „oltassál Pfizerrel, különben meghalsz”. A merítésből meg nyilván előkerültek az értelmes kritikán kívül a konteók és marhaságok is, ahogyan az lenni szokott.

Erre a jelenségre repültek rá a „tényellenőrzők”, nem véletlen, hogy a covidjárványban alakult meg a Schiffer által név szerint is emlegetett Lakmusz nevű tényellenőrző portál, ami azért is vicces (vagy szomorú), mert a Lakmuszt annak a 444-nek a kiadója adja ki, amely a hírek egyoldalú és véleményes tálalásában már a járvány előtt is az élen járt, a járvány alatt pedig tökélyre fejlesztette a rettegtetést.

Tanulságos megnézni a Lakmusz Rólunk rovatát, amiben leírják, hogy milyen információkat és hogyan ellenőriznek. Olyasmik szerepelnek itt, mint hogy

• bizonyítékokat keresnek az állításokra, lehetőleg elsődleges forrásokból,

• a felhasznált forrásokat linkkel feltüntetik a cikkekben,

• minden releváns bizonyítékot közölnek pro és kontra,

• névtelen forrásból csak ritkán közölnek információt, és más, független forrással is megerősíttetik azt,

• az érintettet (mármint akinek a kijelentését ellenőrzik) megkeresik és lehetőséget adnak neki, hogy reagáljon és megszólaljon a cikkben.

Ja, hát ezek pont az újságírás alapszabályai, amit az első hónapban megtaníttatnak az minden gyakornokkal, és amiket minden szerkesztő szigorúan és akkurátusan számonkér az összes újságíró összes leadott anyagán. Nem csak a „tényellenőrző” oldalaknál, hanem minden újságnál és egyéb médiánál.

Ja, hogy ez Magyarországon nincs így? Nincs bizony, és ez marhára szomorú. Ha így lenne, akkor külön „tényellenőrző” oldal se kellene, mert nem jönne le ennyi hülyeség, részigazság és torzítás a magát komolynak nevező médiában.

Az újságírók és szerkesztők trehánysága és szellemi tunyasága vezet oda, hogy az olvasók sokszor tényleg képtelenek lesznek az információkat mérlegelni – vagy azért, mert elmenekülnek a szűretlen hírzajba, de sokszor meg pont azért, mert a médiában meg csak egyoldalú narratívákat tesznek készen eléjük, amin már nincs mit gondolkodni és mérlegelni. Ettől pedig könnyű elszokni: így köszönt be a globális szellemi tunyaság és annak vámszedői, a tényellenőrzők, akik szelektíven ellenőrzött anyagaikkal elhitetik az olvasóval, hogy ő most már aztán mindent megtett, hogy jól tájékozott legyen, és nyugodt lelkiismerettel elhiheti a neki adagolt kész narratívákat.

Schiffer András vajon mikor kezdett aggódni mindezen?

Ez a kérdés csak azért jutott eszembe, mert volt egy oldal, ami 2021. augusztus 31-ig a fenti újságírói alapelvek szigorú betartatásával működött és házon belül megvalósította a tényellenőrzést, ahogyan azt eleve kellene: az Azonnali.

A főszerkesztőket Schiffer András hathatós segedelmével – ti. ő a cég jogásza – távolították el a portál éléről nem sokkal a választások előtt és nem sokkal azután, hogy a lapban sok más mellett a magyar médiában egyedüliként volt érdemi vita a járványkezelésről és a lakosság oltásra való nyomasztásáról. Schiffer bíróságon előadott érvelése szerint a fenti alapelvek számonkérése, az olvasó hiteles és pontos tájékoztatásának következetes elvárása az újságíróktól az valójában vezetői terror.

Aki segít tönkrevágni az egyik utolsó olyan lapot, ahol bizony nem nézik kiskorúnak az olvasókat és megadják nekik a lehetőséget, hogy mérlegeljenek információkat, az szerintem pont ennek a hiányára ne panaszkodjon.

Persze ha Schiffer András csak most döbbent rá a magyar média hiányosságaira, várjuk őt is szeretettel a Gemišt előfizetői közé, ahogy mindenkit, aki szeretne annak rendje és módja szerint tényellenőrzött, a betokosodott narratívákon túlmutató, vagy éppen itthon teljesen figyelmen kívül hagyott témákról szóló anyagokat olvasni.