Mozgalmas volt a hétfő Budapesten: Sulyok Tamást megválasztották új államfőnek, Svédországot beengedték a NATO-ba, Trócsányi Lászlóból alkotmánybírót csinálnak, és úgy néz ki, hogy még a készpénzhasználat jogát is beleírnák az alkotmányba. Hát még mennyi minden történt és történik a környéken: Kurzot elítélték (még nem jogerős); a V4 lehet, elhal; a németek kárpátaljai magyar menekültek segélyeit vizsgálják; a csehek Ukrajna miatt szólogatnak be a nyugatnak; von der Leyen és az AfD együtt vittek Frankfurtba egy új uniós intézményt; Romániában pedig közös listát állít az EP-választásra a bal- meg a jobboldal. Hogy mi?! Kezdjük is ezzel, jó olvasást!
Romániában a rendszer összezár
Ki emlékszik ma már az akkori kormányfő, az MSZP-s Medgyessy Péter javaslatára, miszerint a 2004-es európai parlamenti választáson induljon közösen a kormány és az ellenzék, azaz a két nagy tömb, felmutatva a magyar nemzet egységét Európa felé?
Romániában most valami ilyesmiről van szó: a nagy baloldali párt összefog a nagy jobboldali párttal. A jobboldali-nacionalista Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a posztkommunista-nacionalista Szociáldemokrata Párt (PSD) közös listán indulnak a júniusi európai parlamenti választáson és összevonják annak időpontját az önkormányzati választással. Igaz, ott a közös érdek (az EU-s pénzek gyors és hatékony, mindenki számára kielégítő lecsapolása) és az államelnök együttműködésre kényszerítette a két tömböt, és azok pár éve együtt kormányoznak, ami kifejezetten
szórakoztató, ha arra gondolunk, hogy azelőtt a jobboldal vörös pestisnek nevezte a PSD-t, vezetőjük, Klaus Johannis elnök pedig még hazaárulással, Erdély Magyarországnak való átjátszásával is megvádolta a szociáldemokratákat, akik azóta is ettől a bélyegtől akarnak szabadulni, Marcel Ciolacu PSD-s kormányfő még múlt héten is azt bizonygatta, hogy még csak székely autonómia se lesz.
A döntés indoklása csak elsőre logikus: egyrészt azzal érvelnek, hogy olcsóbb egyben megrendezni két választást, mint külön-külön, csakhogy Romániában idénre esik a parlamenti és az elnökválasztás is ezeken felül, így ha tényleg spórolni akarnának, egybegyúrnák az összeset. Másrészt a szélsőjobboldal visszaszorítása volna a cél, hiszen miután a két szélsőjobboldali pártot, a Székelyföld körül magyarellenességgel, a többi országrészben covidkritikával, revizionizmussal és egybites elitellenességgel kampányoló AUR-t és a még ott is kínos, ezért onnan kivált-kirakott emberekből álló, pár fokkal radikálisabb SOS-t együtt 25% körül mérik, könnyen lehet, hogy a román EP-képviselők akár harmadát is elveszítik a mainstream pártok. A két nagy, elvileg ellenkező ideológiai térfélen játszó párt összeáll, hogy mutassa: a helyzet komoly.
Csakhogy ez teljesen kamu, a PSD-PNL-világon kívüli többi párt retorikája ugyanis azon a megfigyelésen alapszik, hogy az ún. rendszerpártok az érem két oldalát jelentik, tehát dealben vannak régóta, és egymás között osztják fel az erőforrásokat. Ha a szélsőjobboldal ellen akarnának harcolni, úgy érdemi baloldali és érdemi jobboldali ajánlatot kellene adniuk, nem pedig blokkosodniuk: Németországban is látható, hogy amint nem látszott érdemi különbség a szociáldemokraták, kereszténydemokraták, zöldek és liberálisok, sőt, kommunisták között, előbukkant egy új szélsőjobboldali (AfD) és egy új szélsőbaloldali (Sahra Wagenknecht) kihívó, ráadásul mindkettő sikerrel. Azaz a PSD-PNL mást sem tesz, mint bebizonyítja, hogy amit a rendszerellenzéki pártok és értelmiség mondanak (miszerint a PSD és a PNL ugyanaz a korrupt bagázs, érdemi változáshoz az ő leváltásuk kell), az igaz.
A közös lista és a két választás összevonása ritkán látott őszinteséget jelent.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.