A Đoković-ügy három tanulsága

Jó reggelt! Miután még mindig nem tudjuk eldönteni, hogy a Márki-Zay Péter vezette ellenzék épp egy dadaista műremeket ad elő, vagy a miniszterelnök-jelölt épp Donald Trumpot másolja anélkül, hogy abba a pártokat beavatnák, ma inkább ráfixálódunk Szerbiára és annak Nikola Tesla utáni talán legnagyobb népi hősére. Jó olvasást!

---

Chronik Mitteleuropa

Kordokumentumok leginkább.

Bezárta magát tüntetőleg a vonatvécébe az osztrák főszerkesztő, mert alig valakin volt maszk, később lefotózták: és hát rajta se :///

A Falter című balliberális bécsi hetilap a műfaj egyik legjobbja: nagyjából egy Magyar Narancsba oltott Átlátszót kell elképzelni rendkívül erős kultúrrovattal, belemenős oknyomozásokkal, bécsi önkormányzati hirdetésekkel. Főszerkesztője, Florian Klenk nem csupán Ausztria egyik legismertebb újságírója, de twitteres aktivitása miatt az egyik ügyeletes és állandó megmondóember is odaát. A Twitterrel (mint a legtöbb mikrobloggal és közösségi médiával) ellenben vigyázni kell, azok függőséget okoznak, és gyorsan ott találhatja magát bárki, hogy plusz 10 százaléknyi lájk reményében, vagy épp egy jó könyv hiányában, unalmában már azt közvetíti, hogyan utazik épp a vonaton. A Twitteren többnyire azért jelentős részben hetilapjának cikkeit és az osztrák politika történéseihez fűzött kommentárjait megosztó Klenkkel éppen ez történt még karácsony előtt: azóta már törölt tweetekben arról számolt be, hogy a Velence-Bécs éjszakai vonaton rengeteg ember nem hordott maszkot, így ő egy darabig kénytelen volt a WC-ben utazni elővigyázatosságból, erről fotókat is posztolt.

Van azonban 2021 tavasza óta egy Exxpress.at nevű online portál, ami néha egészen lockdown-, maszk- és visszafogottan oltásszkeptikus hangnemben tudósít Ausztria dolgairól, a főszerkesztő azon Richard Schmitt, aki a Heute és a Krone.at főszerkesztőjeként nyugati szomszédunk legolvasottabb lapjait vezette, és most az a célja, hogy egy emelkedett bulvárlapot csináljon, jelentsen ez bármit is. (Vagyis mintha mondjuk Ómolnár Miklós kormánypropaganda és a gusztustalan Ripost helyett Hont András agyát próbálván kifürkészni szerkesztene lapot, de elég a párhuzamokból.) Ők Klenk mosdóra meneküléséből rögtön viccet csináltak (hiába, az újságírókat senki sem szereti, csak amikor díjakat kell nekik átadni), így nem csoda, hogy rögtön felkapták azt a Twitteren nemrég felbukkant fotót, amin a Falter-főszerkesztő látható, amint

egy vonaton lehúzott maszkkal dolgozik, azaz lényegében pont azt teszi, ami miatt hetekkel azelőtt nyilvánosan felszólalt és demonstratívan még el is menekült előle.

Klenk reakcióként közölte: tudja, hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie, de hosszú volt a napja, csak egy picit húzta le a maszkot, mert fájt a feje, és jobban örült volna, ha a kép készítője fotózás helyett inkább rászól, hogy vegye vissza. Később (miután némi shitstorm is elérte, kettős mércét kiáltva, egyben felhívva a figyelmét arra, hogy a WHO szerint a fejfájás is covidtünet lehet) támadó hangnemre váltott, és kikérte magának az egészet, mondván nem vezet sehova, ha covidnyomozónak állva egymást fotózzák az emberek, hogy kin van maszk és kin nincs, hiszen a tartósan korrekt viselkedés lehetetlen; végül több lazaságot kért a jakobinus hév helyett. Tegnap este pedig posztolva pár mailt, amit kapott (egy arról szól, hogy egy vendéglátós kitiltotta a helyéről, egy másik megfenyegette, egy harmadik örülne a halálának), azt írta, most már vége szakadhatna az oltásellenesek örömének, ugyanis elérték azt a határt, amit már nem szabadna átlépnie senkinek, és ez már nem vicces.

Szóval ilyesmik foglalkoztatják az adminisztratív káoszba fulladó, egyre kevésbé valószínű kötelező oltás mellett az osztrákokat, akiknek kancellárja arra hivatkozva nem ment el a bécsi újévi koncertre, hogy az a járvány közepén rossz üzenetet közvetítene, majd kiszivárgott róla egy fotó, hogy a koncert előtti napon óriási társaságban egy sípálya hüttéjében bulizott, és végül kiderült, hogy covidos lett.

Aki pedig küldene nekünk egy fotót, amint valamelyik maszkrajongó celeb vagy épp médiamunkás akár orráról leengedve, akár egyáltalán nem hordja a textilt, ne tegye, embereket fotózni a tudtuk nélkül ugyanis nemcsak óriási bunkóság, de sérti azon alapvető emberi jogokat is, amelyek fontosságára éppen a covidjárvány mutatott rá. Inkább menjen oda az illetőhöz, és figyelmeztesse. Vagy gratuláljon a bátorságához.

A német Zöldek öregjei fellázadtak a fiatalok ellen

Miközben végre kormányra kerültek, a pragmatikus woke #hashtagpolitizálás pártja nekifogott annak, hogy eltávolítsa végre a pártból a politikailag egyáltalán nem korrekt, rasszista, szexista, migrációellenes vagy épp akként értelmezhető kijelentéseket tevő, a pártvonallal akár a menekültpolitika, akár a lezárások és a járványkezelés ügyében szembemenő tübingeni főpolgármestert, Boris Palmert.

Mégpedig pont ezen dolgok miatt (itt kicsit bővebben is írtunk arról, mi a bűne, meg eleve, ki ő és miket csinál). A pártbeli vitákat és konfliktusokat egy ideje elsimító, azokat sikeresen házon belül tartó pártvezetés állítólag számtalan alkalommal próbált odahatni, és akár négyszemközt is beszélni Palmerrel, hogy például nem jó hirtelen felindulásból transzokat sértegetni kommentekben, pláne ha az ember a német Zöldek színeiben lett polgármesternek megválasztva, de hiába, Palmer azt mondja, ilyenkor nem tud uralkodni magát, ha posztolnia kell, ő posztolni fog, egyébként is, szólásszabadság van, ha pedig sértő, legfeljebb majd elnézést kér.

Palmer maga nem szólal meg az ügyben, csak a mellette kiálló kommentárokat és cikkeket osztja permanensen Facebookon, mégis, valahogy jót tett neki a figyelem: a német média ugyanis felfedezte, hogy a baden-württembergi egyetemváros vezetése jelentősen zöldebb mindenkinél az országban, az utóbbi hónapokban a kizárási eljárás megindulásáról szóló anyagokkal párhuzamosan mintha egy zöld mintapolgármestert faragnának Palmerből. Dr. Jackyll idéntől jelentősen több pénzt kér a parkolásért a városi terepjárók tulajdonosaitól, pluszadóval terheli az egyszerhasználatos termékekbe rakott elviteles ételeket-italokat, a szolgálati autót már rég szolgálati bringára cserélte és belvárosi vasútról álmodik, Mr. Hyde pedig közben ámokfut a Facebookon, és még azt is megengedi magának, hogy kibeszéljen pártja narratívájából.