Jó reggelt! Ma főleg német témákkal jelentkezünk, köztük egy egészen exkluzív anyaggal, de ami ennél is fontosabb: aki szeretne idén tényleg jó bejglit enni, kóstolja meg a budapesti Rákóczi téri Vaj nevű pékség pisztáciás darabját. Kitűnő.
Chronik Mitteleuropa
Merkel elment, a CDU megy is vissza jobbra
Friedrich Merznek harmadszorra ugyan, de végül a múlt héten összejött az, amit már huszonéve meg akart csinálni: a CDU-elnökség. 2002-ben Angela Merkel tolta őt félre: olyannyira, hogy Merz maga mögött hagyta a politikát, és elment meggazdagodni az üzleti életbe. Merkel visszavonulásának bejelentésekor az addigra elfeledett politikus meglepetésre azonnal bejelentkezett a párt élére, ám akkor a kereszténydemokraták még óvakodtak a neoliberális szólamokat Németországban már trumpi stílusnak számító hangnemben előadó magánrepülős topmenedzsertől. Most, hogy az időközben már 22%-os támogatottságúra gyengült párt elfogyasztotta a kancellárjelölt Armin Laschetet, és Merkel elvonulása óta sem jött elő senki a háttérből, hogy bízzák rá a pártot, a CDU-tagság választása egyértelmű volt: a politikai közép foglalt, az egyre inkább baloldalibb szociáldemokraták két koalíciós partnere, a polgári-liberális FDP jobbról, a woke-ökobaloldali Zöldek balról veszik be, a jobboldalon tehát rengeteg a hely, markáns jobbos szólamokat pedig főleg Merztől hallani. Hogy a merzi CDU mennyire és hogyan lesz jobbos (Emmanuel Macrontól Sebastian Kurzon át Orbán Viktorig bőven van inspiráció), nem tudni még, az őt eleve gyűlölő, idejétmúlt reakciósként beállító német balos média mindenesetre megkapta végre azt, amit annyira szeretett volna: egy szabadon utálható CDU-elnököt. (BM)
Mit akar Németország? Jó kérdés: a szocdem kancellár és a zöld külügyminiszter teljesen elbeszélnek egymás mellett
Angela Merkel alatt a külpolitika a kancelláriához tartozott: a nagy, mosógépformájú épületben döntötték el, mi legyen az EU-s és a stratégiailag fontos kérdésekben, a külügyminisztérium csak kevésbé releváns ügyekben dönthetett maga, minden másban a merkeli álláspontot kellett vinnie az előző külügyérnek, Heiko Maasnak. Merkel alkancellárja, a december elején korábbi főnöke helyére lépett szocdem Olaf Scholz sem gondolja ezt másként, a nemzetközi sajtó valahogy mégis hirtelen tényezőként kezeli az új német külügyminisztert, a Zöldek korábbi kancellárjelöltjét, Annalena Baerbockot, és úgy tesznek mindeközben, mintha Scholz nem is létezne.
Holott létezik, és a pragmatikus kancellár a legfontosabb kérdésekben homlokegyenest mást gondol és szeretne, mint az atlantista zöld minisztere:
miközben Baerbock az EU-ra hivatkozva kerülné ki, hogy engedélyt kapjon az USA és a lengyelek által bírált, Oroszországot Németországgal összekötő, 2021 szeptembere óta lényegében készen álló Északi Áramlat 2 gázvezeték, Scholz Merkelhez hasonlóan azt hangoztatja, hogy ez egy tisztán privát projekt, amit politikamentesen a német illetékes hatóságnak kell engedélyeztetnie;
miközben Baerbock szerint legitim diplomáciai bojkott alá helyezni a 2022-es pekingi téli olimpiát (az USA ezt tervezi), Scholz kancellár Emmanuel Macron francia elnökhöz hasonlóan úgy látja, értelmetlen átpolitizálni a sportot;
miközben Baerbock akár gazdasági szankciókat is kivetne Kínára az ujgurok üldözése miatt, Scholz a kitűnő kínai-német gazdasági kapcsolatokat nem zavarná meg emberi jogi fejtegetésekkel (jelen állás szerint Kína Németország első számú kereskedelmi partnere, igaz, Németország többet importál, mint exportál oda, szóval van még ebben potenciál);
miközben a Zöldek támogatnák, hogy a NATO megerősítse a jelenlétét az Oroszországhoz közeli országokban, az SPD balszárnya (azaz Kevin Kühnerték, itt írtunk róluk) ezt ellenzi, ami odáig vezetett, hogy a Zöldek külpolitikusai a tőlük megszokott passzív-agresszív stílusban a Twitteren már maguknak követelik a külpolitika alakításának jogát, mondván övék a minisztérium.
Hogy Baerbocknál mindez a gyakorlat hiánya vagy épp ennyire aktivista a szerepfelfogása a leginkább csak utazni szerető elődjéhez képest, egyelőre nem tudni, az viszont biztos, hogy ha ez így marad, az nehéz idők elé állítja nemcsak a kancellárt, de a világ összes olyan elemzőjét és újságíróját, aki komolyan veszi a munkáját. (BM)
Így valósítja meg Orbán családpolitikáját a román kormány
Milyen összefonódás van a magyarországi családpolitika és a két ősellenség meg az RMDSZ alkotta nagykoalíciós bukaresti kormány újonnan létrehozott román családügyi minisztériuma között? Amelyet történetesen a ritka konzervatív román ortodox egyházzal is kiváló kapcsolatot ápoló volt bukaresti főpolgármester, a PSD egyik meghatározó arca, Gabriela Firea vezet? És hol jön képbe az RMDSZ, Novák Katalin, Kelemen Hunor és Orbán Viktor? A román De la 0 portál hiánypótló cikkét a magyar lobbi sikeréről a kolozsvári Transindex foglalta össze magyarul.
Az illegális lübecki vakcina, ami simán lehet legális, ha nem vakcinának hívják
Vagy száz ember várt arra november végén az északnémet Lübeck repülőterén, hogy beoltassa magát a koronavírus ellen, de hiába. A német rendőrség megakadályozta az akciót, mondván annak az oltóanyagnak, amit az emberekbe fecskendeztek volna, nincs se német, se semmilyen más forgalomba hozatali engedélye.
Az ún. lübecki vakcináról szóló hír bejárta a nemzetközi médiát, még magyar lapok is írtak a „német csodadoktor” „házilag kotyvasztott” „kamu vakcinájáról” – igaz, a készítőjét mint tőle megtudtuk, mi kerestük meg itthonról elsőként.
A téma azért fontos és érdekes, mert Nyugat-Európában sok olyan ember van, aki bár beoltatná magát, nem bízik az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) veszélyhelyzeti forgalomba hozatali engedélyével rendelkező, géntechnológiai alapú mRNS- vagy vektorvakcinákban, és alternatívákat keresnek maguknak – a politika és a média az ő kiszolgálásuk helyett inkább a meggyőzésben, majd ha az nem sikerül, a kényszerítésben, és ha az sem, a kiközösítésben utazik. Számos olasz orvos például a bigpharma iránti ellenérzése miatt ment San Marinóba, hogy pénzért beadassa magának az orosz Szputnyikot, és Szerbia kínai Sinopharm-oltása is népszerű volt ezekben a körökben (sőt: a hasonló elven működő, még EMA-engedélyezés alatt álló francia Valnevát az oltásszkeptikusok vakcinájaként emlegeti a német média).
Az unióban egyedülálló módon csak Magyarországon tették mind a kínai, mind az orosz vakcinát elérhetővé, lehetővé téve a vakcinák közti érdemi választást.
Németországban azonban találtak egy jogi kiskaput, amivel eddig közel 30 ezer embernek sikerült beadatni a semmiféle hivatalos engedéllyel nem rendelkező, készítője szerint szuperprémium LubecaVaxot, azaz a lübecki vakcinát.
A kifejezetten rejtélyesnek és elsőre ezoterikusnak tűnő akció mögött a lübecki repülőtér tulajdonosa, egy, a magát a polgári-liberális FDP és a szélsőjobboldali AfD közé elhelyező 74 éves orvos-kutató milliárdos, Prof. Dr. Winfried Stöcker áll, aki a szabadalmai mellett a nyolcvanas években alapított, majd 2017-ben az éves forgalom négyszereséért, 1,2 milliárd euróért eladott piacvezető diagnosztikai cégéből gazdagodott meg, a villája és benne a laborja pedig történetesen épp a lübecki reptér melletti tó partján található. Zoomon keresztül beszélgettünk vele.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.