Jó reggelt! Véget ért az utóbbi hónapok legnagyszabásúbb közép-európai politikai drámája: főleg erről lesz szó. De hozunk híreket Triesztből, Temesvárról, Koszovóból és Németországból is. Sőt, egy vitatkozó olvasói levelet is közlünk! Jó olvasást!
Párt úgy még nem járatta le magát, mint az osztrák szociáldemokraták
53-47: ilyen arányban nyerte el Burgenland tartományfőnöke, Hans Peter Doskozil Ausztria Szociáldemokrata Pártjának (SPÖ) elnöki posztját, kezdtem el írni szombat délután az eredmény közzétételét követően, írva hozzá egy szép hosszú elemzést, bemutatva a politikus felemelkedésének szokatlan és izgalmas történetét, főleg mivel Doskozil receptje nem is lett volna új: a jobbos bevándorláspolitika és az osztogató, államosító, adóssághegyeket termelő balos szociálpolitika ötvözetét egy bizonyos Jörg Haider hozta be Ausztriába. Amit Doskozil Burgenlandban csinál, azt előtte a kétezres években karintiai tartományfőnökként Haider már egy az egyben megcsinálta, egy balos Haider megjelenése pedig nemzetközi szinten is izgalmas téma.
Csakhogy hétfő délután, két nappal a tisztújító kongresszust követően kiderült, hogy valaki elnézte a szavazatszámok oszlopait az Excelben, és a győztes igazából nem Doskozil lett, hanem az ellenfele, az SPÖ balszárnyának és a bécsi polgármester körüli pártelit favoritja, Traiskirchen polgármestere, Andreas Babler.
Addigra lementek a kötelező körök, Doskozil bejelentette, hogy szeretné egyesíteni a pártot, Babler gratulált neki, Doskozil körbeturnézta a tévéket főműsoridőben, a hétfői lapokban kijöttek a vezércikkek és a háttérelemzések a siker okáról, az osztrák szociáldemokrácia jövőjéről, elkezdték befoglalni az interjúidőpontokat, tervezni a jövő heti címlapokat, erre váratlanul berobban Twitterről a hír: bocsi, mégse.
A hivatalos magyarázat szerint az egyik szavazatszámláló elnézte az Excelben az oszlopokat, és az egyik jelölt szavazatait a másikhoz illesztette be, emiatt történhetett, hogy a kongresszuson téves eredményt jelentettek be. Erre eleve úgy derült fény, hogy az osztrák közmédia, az ORF újságírója összeadta a Bablerre és a Doskozilra a hivatalos pártkommunikáció szerint leadott voksok számát, de az valahogy nem egyezett meg az összes leadott voks számával, egy ugyanis hiányzott. Igen, a jelek szerint tényleg ez az újságíró vette csak a fáradságot, hogy összeadjon két számot. Hétvégén ennek aztán utánajártak a pártban, és kiderítették, hogy azt a voksot érvénytelenül adták le: ekkor szembesültek aztán az összesítő Excel-fájllal is.
Legalább egy fél napon keresztül tanakodhattak a pártközpontban, hogy mitévők legyenek, ugyanis hétfő délelőtt már terjedtek pletykák arról, hogy valami nem stimmelt a szavazatszámláláskor. De hogy ennyire ne stimmeljen valami…
Az osztrák sajtó kórusban röhög. A jobbos Exxpress bulvárlap április 1-jét emlegeti, a Kronen Zeitung a szocdemek végéről ír, a jobbközép Die Presse az SPÖ viccpártosodásától óv, a helyi vicclap bezárt. Ernst Sittinger, a Kleine Zeitung egyik vezető újságírója szerint az, hogy egy ilyen nagymúltú pártban 600 voksot sem tudnak rendesen összeszámolni, a párttagság megalázása, és olyan szintű komolytalanságra utal, hogy abból felállni szinte lehetetlen, az SPÖ-n nevetni így nem is lehet már, csak empatikusan együttérezni velük. A ZackZack című balos bulvárlapot kiadó Peter Pilz szerint ez még mindig jobb, mintha hónapok múlva derült volna csak ki, vagy a választási kampányban tárta volna fel a sajtó. Martina Salomon, a Kurier napilap főszerkesztője (az idei Bilderberg-találkozó egyik osztrák résztvevője) először azt hitte, hogy ez vicc, a vezércikkében aztán banánköztársaságot és szétesett szocdem pártot emleget, az eredményből pedig azt olvassa ki, hogy az SPÖ-ben attól félhetnek, hogy a kommunista KPÖ megerősödésével balról kaphatnak konkurenciát.
De hogyan jutottunk el idáig?
Röviden: a vesztes, Doskozil miatt. Az eddigi SPÖ-elnök, Pamela Rendi-Wagner mandátuma még bőven tartana, ha Doskozil nem fúrta volna éveken keresztül a médiában, a média pedig nem adott volna lelkesen teret a burgenlandi SPÖ által finanszírozott közvélemény-kutatásoknak, amelyek mindig azt hozták ki, hogy az SPÖ akkor nyerhetne csak választást, ha azt a rendpárti szocialista Doskozil vezetné. Doskozil azonban tudta: a kongresszusi küldöttek alapvetően az őt rettenetesen utáló bécsi polgármester, Michael Ludwig markában vannak, Rendi-Wagnert megpuccsolni esélye akkor lehet csak, ha a választást kinyitják, és bázisdemokratikusan rendeznek egy pártszavazást. Azaz minden párttag dönthessen arról, ki vezesse az SPÖ-t.
Rendi-Wagner egy ponton nem bírta tovább, és engedett Doskozil elnökválasztó pártszavazás kiírását célzó kezdeményezésének, bízva abban, hogy a párt nagyöregjei és a befolyásos bécsi szervezet mellette állnak majd, elvégre a Doskozil vezette 300 ezres keleti, osztrák-magyar-horvát népek lakta Burgenlandot kevesebben lakják, mint Bécs két, Dunától keletre lévő külső kerületét. Azzal viszont nem számoltak, hogy Doskozil a rendpártisággal a vidéki párttagokat, a már-már kommunizmusba hajló burgenlandi szociális programjával pedig a városi tagság alapját adó szakszervezeti bázist tudta maga mögé állítani, a bécsiek és a pártelit elleni magányos harcával pedig egy sor szocdem exfunkcit és politikust (Christian Kern exkancellárt és korábbi sajtósokat, szóvivőket), akiknek látva a győzelem esélyét, hirtelen édessé vált a bosszú.
Azzal pedig Doskozil nem számolt, hogy rajta kívül is lehetnek olyanok, akik eséllyel indulhatnak az SPÖ-ben a pártelnök ellen, becsatornázva a pártelittel szembeni elégedetlenséget. Meglepetésre ez egy eleinte kicsit komolytalan, különc alakként lefestett traiskircheni polgármester, Andreas Babler lett, akit a pártközpont egyedüliként engedett fel a szavazólapra Rendi-Wagner és Doskozil mellett.
Az EU-kritikus, magát marxistának valló Bablert azonnal imádni kezdte a balszárny és a balos Twitter-buborék, hát még amikor a pártszavazáson meglepetésre befutott a második helyre, Doskozil után, megelőzve a regnáló pártelnököt, aki azonnal le is mondott. Babler megérezte a lehetőséget, és azt követelte, hogy a szoros eredmény miatt az első két helyre befutott jelölt mérkőzzön meg egymással. Doskozil engedett ennek, a bécsi polgármester pedig ejtette Rendi-Wagnert és beállt Babler mögé, akit a Doskozil-tábor igyekezett besározni a kongresszus előtt: kihoztak róla egy videót, amin az EU-t kritizálja, és azt a NATO-nál is agresszív katonai szövetségnek próbálja beállítani. Doskozilék Babler marxizmusának is nekiestek, mondván írt jókat az öreg, de nem szabad túlzásba esni. A kongresszust követően a sajtó kicsit meg is lepődött, hogy nem Babler nyert: a traiskircheni polgármester lelkesítő, érzelmes beszédét hosszasan tapsolta a közönség, míg a gégeműtétjei miatt eleve rekedt Doskozilnál a bécsieknek külön ki lett adva, hogy udvariasságból sem tapsolhatnak.
Tegnap aztán csak kiderült: a Babler iránt fellángolt rajongás, a kongresszusi hangulat nem volt csalóka. Doskozil puccskísérletét sikerült valakinek megpuccsolnia.
Mi lesz most?
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.