A lengyel választás 5+1 tanulsága

Október 23-a alkalmából a magyar sajtó valószínűleg borzalmas és semmitmondó, vélhetően részben már a mesterséges intelligencia segítségével tökéletesre csiszolt politikusi bullshitekkel lesz tele. A Gemišt etéren is kivétel: Lengyelországról, Svájcról, Bosznia-Hercegovináról, a komplett közép-európai és balkáni régió újdonságairól, és az izraeli helyzet itteni lecsapódásairól lesz ma szó. Jó olvasást!

---

5+1 tanulság a lengyel választásokról

Rekordszintű mobilizáció, megalázott Kaczyński, egyértelmű ellenzéki győzelem és kényelmes parlamenti többség: a hazai és nemzetközi médián is végigfutott a lengyel választások váratlan végeredménye, kevesen látták ugyanis egyértelműen előre, hogy ennyire hirtelen vége szakad a nyolc éve tartó lengyel illiberális államépítésnek.

Két héttel ezelőtti elemzésünket azzal a kijelentéssel zártuk, hogy a kormányzó Jog és Igazságosság pártnak (PiS), ha meggyengülve és koalíciókényszerben is kerül ki az október 15-i választásokból, a társadalompolitikában inkább vele egy húron pendülő szélsőjobbal együtt erősebb lapjai vannak a hatalom megtartására, mint a három listán induló, négypárti liberális ellenzéknek.

Mi lesz Lengyelországban?

Az ellenzéki közvélemény óvatos pesszimizmusát azonban már a választás napján bizakodás váltotta fel a főként az ellenzéki fellegvárakban látott hatalmas választási részvétel láttán, ami az esti exit poll eredményeket látva gyorsan eufóriába csapott át:

a négypárti ellenzék olyan mandátumtöbbséggel vághat neki a Szejmben következő négy évnek, amiről a PiS legerősebb pillanataiban is csak álmodozhatott.

Az alsóházban 231 képviselő kell a többséghez, ebből a PiS és ultrakonzervatív szövetségesei 194-et bírnak, Donald Tusk exminiszterelnök Polgári Koalíciója 157-et, a liberális-konzervatív Harmadik Út (ez a parasztpárt PSL és Szymon Hołownia volt elnökjelölt és médiaszemélyiség közös listája) 65-öt, a baloldali Lewica listája 26-ot, míg a bejutók közt utolsóként a Konföderáció szerénykedik 18 képviselővel. Ez 248 képviselő a négypárti ellenzéknek, amely a mandátumszámokon felbátorodva már el is kezdett egyeztetni a leendő minisztériumi eloszlásról, holott a PiS-hez lojális Andrzej Duda elnök csak hétfőn kezd el tárgyalni a parlamenti pártok vezetőivel.

Egy héttel a választások után, az eredmények ismeretében érdemes pár pontban beszélni a lengyel tanulságokról.

1. Nyertes vesztesekkel nincs szövetség

A PiS és médiabirodalma érdekes stratégiát választott a közelgő hatalomvesztés feldolgozására: úgy tesznek, mintha a választást ők nyerték volna. Technikailag igazuk is van – ahogyan a választás előtt, a következő Szejmben is Kaczyński pártja lesz a legerősebb, ráadásul Duda elnök is előre jelezte, hogy a szokásjog szerint a legerősebb parlamenti pártnak jár először a kormányalakítási megbízás. Így a PiS most a sajtóban – és az ellenzéki pártok beszámolói szerint a színfalak mögött – próbál maga mellé koalíciós partnert csalogatni, akivel kijöhetne a mandátumtöbbség.

A Konföderációval nem jön ki a matek, Kaczyńskiéknek így a négypárti ellenzékből kéne mazsolázniuk. Úgy sakkoznak, hogy az ellenzéki tömb leggyengébb láncszeme a világnézetileg konzervatív vidéki kisgazdapárt PSL, és a vele szövetséges Szymon Hołownia-féle Lengyelország 2050 mozgalom, akinek a listáján rengeteg politikai újonc jutott a Szejmbe. Przemysław Czarnek oktatási miniszter – és a PiS egyik erősembere – a múlt héten a PSL elnökének, Władysław Kosiniak-Kamysznak ajánlotta a kormányfői széket, pártjának pedig a minisztériumok felét.

A mosolyoffenzíva keretében Czarnek még azt is elmondta: ha valaki elüldözné a PiS-ből, a PSL-be lépne be – elvégre ott rendes vidéki, keresztény, konzervatív emberek vannak. A gondok ott kezdődnek, hogy nem nehéz előkeresni, mit mondott Czarnek a választások előtt a PSL-ről: hogy Tuskkal együtt lepaktált a németekkel, hogy beengedné az illegális bevándorlókat, és hogy a PiS helyrehozza a korábbi, PO-PSL kormányok „áruló hibáit”. Az elmúlt hetet tehát Kosiniak-Kamysz a lengyel sajtó végighaknizásával töltötte, hogy mindenhol elmondja: a PSL bárminemű koalíciót kizár a PiS-szel.

Hasonlóról számolt be az RMF24 rádióadónak Michał Kobosko, a Lengyelország 2050 alelnöke (az Azonnali korábban vele készült interjúját lásd itt), szerinte a PiS a miniszterelnöki széket, számos minisztériumot és állami vállalatok vezetői székeit is átadná az ellenzéki platformról dezertálóknak. A gond itt is az, mint a PSL esetében: miközben a PiS-nek szövetségesekre lenne szüksége, Kaczyński épp azt sejteti a médiában, hogy Hołownia pártjának megalakítása orosz érdek volt.

A leköszönő kormánypárt nyolc év alatt annyira elszokott a valódi koalíciós működéstől és kompromisszumoktól, az idei kampányban pedig annyira vulgárisan összeveszett mindenkivel, hogy kifogyott a potenciális szövetségesekből.

A többséghez kéne még 37 képviselő – de egy sem fog szóba állni a kormánypárttal.

2. A fideszes recept nem exportálható

Aki közelebbről is követte a lengyel választási kampányt, annak egy kicsit sem meglepő a Polityka.pl oknyomozása (magyar fordítása a Wooland blogon), amiből kiderül: nyár közepén – amikor újraszervezték a döcögősen induló PiS-kampánycsapatot – Kaczyński támogatásával fideszes kampánytanácsadók támogatták meg távolról a kampányt. A PiS-kampány egészen kendőzetlenül épített ugyanazokra a botegyszerű kommunikációs panelekre, amelyek 2022-ben a Fidesznek Magyarországon kétharmadot hoztak.

• A fő kampányelemmé egy, a választás napjára időzített álnépszavazás vált, ami a Tusk-kormányok népszerűtlen intézkedéseit ötvözte migrációellenességgel;

• állította, hogy a migránsok ellen Lengyelországot csak a lengyel-belarusz határra kerítést építő PiS képes megvédeni;

• bár a sorosozás elmaradt, az ellenzéket a kormánypárt külföldi – német és orosz – érdekek kiszolgálásával gyanúsította;

• valamint a lengyel politikába visszatérő Donald Tusk exminiszterelnök ellen indítottak lejáratókampányt (a kampányban a PiS-es politikusok minden rossz okozójaként Tusk korábbi kormányzását emlegették).

Népszavazás, migráció, határkerítés; biztonság; külföldi beavatkozás; exminiszterelnökkel riogatás: az összes itthonról ismert panel megjelent, és a stratégia úgy-ahogy még működött is. Való igaz, hogy a riogatókampány a végletekig mobilizálta a PiS összes szavazóját, 7,6 millió szavazatot gyűjtöttek; nem is rossz a 2019-es választási rekordévhez képest, amikor 8 millió voksot kaptak.

Csakhogy míg a 2022-es rekordmagas magyar választási részvétel rekordmagas Fidesz-győzelmet hozott, Lengyelországban a 12 százalékpontos növekedés a részvételi arányban nem a PiS-t, hanem az ellenzéket tolta meg.

3. Közép nélkül nincs változás

Hogy miért az ellenzéknek kedvezett a magas, 74 százalékot is meghaladó részvétel? Míg a polarizációra játszó PiS-kampány az utolsó Kaczyński-szavazót is elvitte az urnákhoz, a kormánypárt üresen hagyta a politikai centrumot. A pártok iránt csak négyévente érdeklődő, apolitikus átlagszavazóhoz se Tusk, se Kaczyński nem beszélt:

az ő érdekük a már lassan húsz éve a kettejük szembenállásán alapuló törzsi háború fenntartása volt.