A farkába harapott a kutya

Ha egy kölyökkutya kergeti a farkát, az még megmosolyogtató dolog. Ha egy felnőtt eb csinálja ezt kényszeresen, az komoly pszichológiai problémák tünetét jelenti.

A Kétfarkú Kutyapárt tagsága nem tudott felnőni a nagypályás játékhoz, és továbbra is vezetetlen akar maradni. Inkább kergetik a saját farkukat, mert azon még sokan elmosolyodtak régebben, mintsemhogy elkezdenék azt, ami a kutyák feladata: keresni, őrizni, terelni, segíteni, társat jelenteni.

Pedig volna mit keresni a NER szennyesében, volna még mit megőrizni a demokratikus hagyományokból, lehetne terelni az új generációkat egy blokkokon túl gondolkodó politikai kultúra felé, segíteni a leszakadó millióknak, és nem utolsósorban lehetne élő társaságot adni a plakátmagányban ázó NER-károsult nemzedékeknek.  

Kiszivárgott, hogy Kovács Gergely és Döme Zsuzsanna, a Kétfarkú Kutyapárt társelnökei egy belső, zárt kutyapártos csoportban lemondtak, miután a párt taggyűlése nem engedélyezte Kovács számára, hogy elinduljon a XII. kerületi előválasztáson annak érdekében, hogy legyen egy Kutyapárt vezette kerület. Az MKKP és a hivatalos ellenzék közötti deal lényege az volt, hogy aki viszi a polgármesterjelölti pozíciót, az viszi a testület felét jelentő egyéni körzeteket is. Ennek a megegyezésnek feküdt keresztbe a csak Szabó Iván szállóigévé vált jelzőjével jellemezhető borzalmas tagság, demonstrálva a kampány kezdetén, hogy a párt vezet(het)etlen, hiszen a szervezet egyetlen valóban ismert arca, aki az elmúlt másfél évtizedben szívét-lelkét beleadta az MKKP-ba, nem tudja átvinni a saját politikai jövőjét garantáló döntést azokon az embereken, akiket ő választott be személyesen a pártba.  

Mindezt akkor, amikor egy politikai és újságírókörökben keringő, a fővárosi önkormányzat által rendelt, nem nyilvános közvélemény-kutatás szerint az MKKP budapesti támogatottsága (18%) februárban már megelőzte a DK-t (11%) és a Momentumot (9%), illetve megközelítette a Fideszt (24%). (A többi párt 1-3% között áll, a Mi Hazánk érné csak el a küszöböt.) Mivel három polgármesterjelöltet is kell állítani a fővárosi listaállításhoz, ezért a budapesti MKKP-lista léte is pengeélen táncolhat, ha további lemondások jönnek. Juhász Péter mögül kihátrált a Kutyapárt, amikor Juhi elkezdte azt csinálni, amihez ért: összefogósat játszani a régi pártokkal. Így maradt jelöltjükként a IX. kerületben Baranyi Krisztina polgármester, aki még hivatalosan nem jelentette be, hogy tisztán kutyapártos jelölt lesz. Újpesten Nagy Dávid pártigazgató, az I. kerületben Abonyi Gyöngyi a jelölt a polgármesteri címre. Több kerületben van listavezetőjük, aki nem polgármester-jelölt: a XI. kerületben Várady Zoltán, a III. kerületben Budai Sándor, és még mások. Ők végszükség esetén beugorhatnak polgármester-jelöltnek menteni a fővárosi listát. 

Mivel a párt belső indoktrinációja nem politikai képzésen alapul, hanem az utcai cselekvésen és a szakmai hozzáértés növelésén, ezért nehéz egy irányba terelni politikai döntéseknél a társaságot. Az MKKP-ban az lehet tag, aki legalább két évig volt aktív segítő – például szervezett négyszínfestést – és az lehet önkormányzatiképviselő-jelölt listavezetőként, aki elvégzett egy belső képzést.

Olyan politikai képzés, hogy ez a közösség amúgy mi mindent gondol a világról, és mit szeretne elérni, nincsen. Talán ez a válság ráirányítja a figyelmüket ennek hiányára. Nincsenek kimondott politikai középvezetők, operatív pártalkalmazottak töltik be ezt a szervezeti funkciót. Pedig egy ekkora szervezetben a fenntartható működéshez elengedhetetlen, hogy a pártelnökség akaratát közvetítsék a tagok felé, a tagok igényeit pedig az elnökség felé. Emiatt folyamatosan nő a frusztráció a tagokban és az elnökségben is, miszerint nem értik meg egymást. Ez a válság is ennek a jele.

Sok párttag elhitte, hogy saját zsenialitásuk miatt nő a párt támogatottsága, nem pedig protestből, a NER háziellenzéke iránti megvetésből szavaznak rájuk. Nem a felelősséggel együtt járó alázat, hanem a sündisznó-mentalitásból kifejlődő arrogancia lett úrrá a tagság egy részén. A négyszínű spanyolviaszt is ők szarták, és kapja be mindenki, nem működnek együtt senkivel, még előválasztáson sem.

A Kutyapárton belüli szervezeti kultúra távolról sem egészséges, ezt személyesen is elmondtam nekik sokszor. Lehet, csak nekem vannak feloldatlan traumáim, de az elempésedés folyamatára évek óta felfigyeltem: klikkesedés, hazugságok hálójába szőtt pletykázás a másik megfúrása érdekében, a vezetők tekintélyének aláaknázása, mindezt a bázisdemokrácia hazugságába csomagolva.