A cseh szuverenista, aki közös EU-s migrációs politikát akar

Csehországban a júniusi EP-választáson óriási meglepetést okozott, hogy előretört és rögtön 10% körüli eredményt, azaz két európai parlamenti képviselői helyet szerzett egy jobboldali koalíció, amely a hagyományos, belsőégésű motoros autózást védelmébe vevő Autóspártból és egy exrendőr korrupcióellenes law&order mozgalmából, a Přísahából állt. Előbbiek a 2022-es prágai önkormányzati választásra alakultak és most ismét aktívakká váltak, utóbbiak a 2021-es cseh parlamenti választáson kicsivel szerepeltek csak a bejutási küszöb alatt, 4,6%-nyi szavazattal. Ha ezt a lendületet meg tudják tartani és a cseh politika erőviszonyai sem fognak nagyban megváltozni, azzal a 2025-ös csehországi parlamenti választást követően gyakorlatilag borítékolható, hogy velük együtt Andrej Babiš kerül majd újra kormányra.

A Přísaha EP-képviselője az 1985-ben született migrációszociológus Nikola Bartůšek lett, aki az osztrák, linzi Johannes Kepler Egyetemen és a finnországi Tamperében szerzett diplomákat, öt nyelven beszél, és egészen eddig az osztrák menekültügyi rendszerben dolgozott. Az Európai Parlamentben a jobboldali Patrióták Európáért-frakcióban foglal helyet, miután a legnagyobb cseh kormánypárt nem engedte be őket a konzervatív ECR-frakcióba. Én főleg migrációról kérdeztem: hiszen 2015-ben a Fidesz migrációs politikája miatt szívott, most velük ül egy frakcióban. Interjú.

Az új cseh MEP a brüsszeli munkahelye előtt. Fotó: NB/Fb

Először az érdekelne, hogy mennyi autóspárti lakozik önben: van Škodája?

Seatot vezetek.

Az is a Volkswagen-konszerné végülis, belefér.

Dízelmotoros a Seat. Előtte Mercedesem volt. De nem vagyok akkora autófreak, nekem bőven elég, ha egy autóval el tudok jutni otthonról a munkahelyemre.

Miért ennyire fontos a cseheknek, hogy belsőégésű motoros autójuk legyen?

Prágában és a nagyobb városokban nem az e-mobilitásra való átállás a legfontosabb téma, de vidéken igen: autó nélkül nagyon nehézkes közlekedni. Teljes sokkban vannak azt illetően, hogy hogyan fogják 2035-től, amikortól

az Európai Bizottság nem akarna forgalomba helyeztetni új autóként belsőégésű motoros kocsikat, megengedni maguknak, hogy továbbra is autózhassanak. Amikor azt hallják, hogy egy új, 40 ezer euróba kerülő e-autóra kell majd váltaniuk, az elborzasztja őket, mivel egy családnak többnyire két kocsija van,

az egyik pedig gyakran csak egy kisautó, amit nem is biztos, hogy megéri majd gyártani e-autóként. És fontos a téma a cseh nemzeti büszkeség részét képező Škoda miatt is: ezrek dolgoznak ott, ami jelentős költségvetési bevételt jelent.

Nem zavarja a cseheket, hogy ez a nagymúltú márka német kézben van?

A legfontosabb az, hogy továbbra is Csehországban gyártsák az autókat. Félre ne értsen, nem vagyok teljesen az elektromobilitás ellen, bizonyára lesz 6-10%-nyi autós, akinek tetszenek az e-autók és a rendszer, amiben működnek. A nyomást azonban, hogy mindenképp váltsuk le rájuk a mostani autóinkat és belsőégésű motoros autókat ne lehessen gyártani, elutasítom.

Az Autóspárt tehát tárt karokkal várja az autóipari lobbistákat.

Őket is: a Green Deal és a mobilitás a két fő témájuk.

De beszéljünk inkább az ön pártjáról, a Přisaháról. Mennyire jobboldaliak önök?

A Přisaha (Eskü) három éve alakult, relatíve friss párt, Robert Šlachta, a cseh rendőrség szervezett bűnözés elleni egységének korábbi vezetője alapította – tőle származik a párt neve is. 2021-ben 17 ezer szavazat hiányzott ahhoz, hogy bekerüljünk a parlamentbe. A prágai és az EU-s szinten is megfigyelhető direktívák, a politikusi mismásolás és korrupció ellen lépünk fel – őszintén és világosan azt mondjuk, ami szerintünk van, kilépve a szerintünk meghaladott bal-jobb keretekből. Nemcsak kritizálunk, hanem a józan ész nevében lehetséges megoldásokat is felvázolunk.

Koalíciós partnerük, az Autóspárt mögött ott áll Václav Klaus exelnök is, aki jóideje szeretné korábbi pártját, az ODS-t visszatolni markánsan a jobboldalra, miután a pártot irányító Petr Fiala kormányfő egy jelentősen mérsékeltebb, a mainstreambe belesimuló irányvonalat visz. Ehhez kellene az önök pártja?

A Přisaha szavazóinak vonzó lehet, hogy Robert Šlachtához rendőri exvezetőként kötni lehet a közbiztonság, a korrupcióellenesség és az illegális migráció elleni küzdelem témáját. De nem tudom, vissza lehet-e tolni még jobbra az ODS-t, annyira eltávolodtak mára a régi, klausi ODS-től. Látják ezt a párt tagjai és korábbi szavazói is – nem hiába szerepeltünk ennyire jól, sokan jöttek oda hozzánk azzal, hogy eddig ODS-szavazók voltak, de most ránk ikszelnek.

Önök először az ECR-frakcióban akartak helyet foglalni. Miért nem jött ez össze?

Már az EP-választás előtt megmondtuk, hogy hozzájuk ülnénk be, ám az ODS ezt megvétózta: nem a szakpolitikai javaslatainkkal voltak gondjaik – az illegális migráció ügyében teljesen egyet is értünk, mint mondták –, hanem a pártelnökünk, Robert Šlachta személyével, aki 2013-ban rendőrként egy korrupciós és megfigyelési botrányt kirobbantva az akkori ODS-es miniszterelnök több közvetlen munkatársának előzetesbe helyezésével megbuktatta az akkor regnáló ODS-es kormányt.

Filip Turek, az autóspárti listavezető nem is jelentett volna gondot nekik? Az európai sajtót is bejárta, hogy erősen náciszimpatizáns-gyanús dolgai vannak.

Mind az európai, mind a cseh sajtóban tisztázta azóta ezeket a vádakat. A kampány elmúlt fél évét gyakorlatilag együtt töltöttük, se rasszista, se neonáci dolgokat nem tapasztaltam a részéről. Én külön átbeszéltem ezt vele, ezek után azt tudom mondani, hogy van egy olyan humora, ami akad, hogy átlép bizonyos határokat. De nem vele volt problémája az ODS-nek: engem is bevettek volna az ECR-be, de csak akkor, ha kilépek a Přisahából. Soha!

Hogyan érzi magát a Patrióták Európáért-frakcióban?

Illegális migráció elleni küzdelem, a zöldpolitika elleni küzdelem és a tagállami szuverenitás védelme – ez az a három alap, amire ez a frakció épül. Ez a három sarokkő az EP-választási programunkban is szerepelt.

Andrej Babiš pártja, az ANO is ott ül ebben az európai parlamenti frakcióban. Milyen velük a kapcsolatuk, a közös frakciótagság miatt ők otthon már inkább jönnek szóba koalíciós partnerként, mint az ODS?

A frakciónk ugyan közös, de nem alkotunk velük közös cseh nemzeti delegációt, két külön delegáció vagyunk.

Ön migrációszakértő volt, mielőtt politikusnak állt volna. Mit dolgozott pontosan?

2004-ben az érettségit követően Ausztriában próbáltam szerencsét. Meg akartam tanulni németül, hogy Linzben tanulhassak szociológiát – ez azért annyira messze sem volt České Budějovicétől, az otthonomtól, így azt mondtam magamnak, hogy ha nem tetszene, bármikor hazamehetek. Hát, nem mentem, húsz éven keresztül maradtam Ausztriában, ahol miután migrációszociológiára szakosodtam az egyetemen, 2015-ben, a migrációs válság csúcspontján bedobtak a mélyvízbe. Felső-Ausztria tartományban kezdtem el dolgozni a menekültügyi rendszer első vonalában.

2015-ben került be az osztrák menekültügybe. Hogyan élte meg azt az évet?

Sokan kérdezik, hogy én is féltem-e, hogy veszélyben voltam-e. Időm se volt ezeken gondolkodni. Nagyjából száz embernek elég férőhelyünk volt, de alsó hangon hatszázan jöttek naponta: nem volt hol elszállásolnunk őket, márpedig ez kötelességünk volt nekünk is a belső kvóták miatt, hogy ne mindenki Bécsben koncentrálódjon. Én voltam az, akinek beszélnie kellett kisebb települések polgármestereivel, hogy közölje velük: márpedig nálatok most létesíteni fogunk egy menekültközpontot. Nem volt könnyű, holott akkor még azért erős volt a szolidaritás. De a félelem is. Mára a szolidaritás eltűnt, az emberek azt kérdezik: meddig még?

2015-ben az önök mostani EP-beli szövetségese, Orbán Viktor is alaposan megnehezítette a munkáját, miután az addig a Keleti pályaudvaron táborozó embereket egyszer csak megindította Ausztria felé.

Ez Ausztriának nyilván kevésbé tetszett. Nehéz idők voltak és rengeteg pluszmunkát okozott ez a döntés, de hála a társadalmi szolidaritás mértékének, átvészeltük. Miután nehezen vagy alig találtunk tolmácsokat vagy épp a közel-keleti országokat ismerőket, külön megtanultam törökül, amit valamennyire számos migráns beszél. Majd jött Sebastian Kurz a kancellári székbe és rögtön szigorított az osztrák migrációs politikán.

Az ottani tapasztalatok fordították a politika felé?

Rengeteg, az íróasztal körül bizonyára szépen hangzó, de valóságidegen szakpolitikát tapasztaltam meg a gyakorlatban, például az illegálisan érkezők kötelező előszűrését lehetetlen elvégezni, ha nem akarnak nálad maradni, hanem azon vannak, hogy mielőbb Németországba érjenek. Ha mégis sikerül lefolytatni egy menekültügyi eljárást, elvileg 24 hónapod van arra, hogy eldöntsd, megilleti-e az illetőt a menekültstátusz vagy sem – ám a hivatalok annyira le voltak terhelve, hogy valójában 4-5 évbe tellett, míg érdemben le tudtuk folytatni ezt az eljárást, amitől ezek az emberek érthetően frusztráltak voltak, mert menedékkérőként még dolgozniuk sem szabad. A szírek egyébként gyorsan, 6 hónap alatt menekültstátuszt kaptak, az afgánoknak és a pakisztániaknak kellett éveken át várniuk erre. Sokan eleve igazolványok nélkül érkeznek, sem azt nem mondják meg, hogyan hívják őket, hány évesek és honnan jönnek – ilyenkor nekünk kell ezt kitalálnunk.

Hogyan?