Tanmese a konstruktív hangnemről
Jó reggelt! Ma kifejezetten közszolgálatiak leszünk, ugyanis szó lesz
a brexit legbonyolultabb problémájának, jelesül az Észak-Írországot az Egyesült Királyságtól el is, meg nem is választó vámhatárról szóló windsori megállapodásról és arról a konstruktivitásról, ahogyan azt el sikerült érni;
az elbukott berlini klímanépszavazás kapcsán a német zöld konszenzusról;
az osztrák szocdemek tisztújítása kapcsán vörös trashről és káoszról.
És: miután hétvégén Orbán Viktor stratégiai tanács megalapításáról egyezett meg a szerb elnökkel, pár olyan friss hírről, ami közelebb hozza Szerbiát: börtönbe vonuló kormánypárti főszerkesztő, egy Lamborghini és a fociultrák. Jó olvasást!
Új, neu, нова: a nagy magyar Substack-határozó!
Van élet a Gemišten kívül is a Substacken: ebben a listában összegyűjtöttük és megmutatjuk, hogy hol és hogy ott mire számíthatsz, legyen szó jó és friss zenékről, kulturált földbirtokosi szerepfelfogásról, neoliberális jegyzetekről, az offline élet melletti talán nem reménytelen kampányról vagy épp evangélikus világmegfejtésekről. A lista időközönként bővülni fog, úgyhogy érdemes lesz visszanézni rá a jövőben!
Tanmese a konstruktív hangnemről:
megoldódik a brexit legbonyolultabb problémája
A rutinos Azonnali- és Gemišt-olvasók már biztosan kívülről fújják: a brexittárgyalások során a britek világossá tették, hogy nem akarnak a közös piac része maradni. Ez azért okozott gondot, mert az 1997-ben megkötött nagypénteki egyezmény garantálja, hogy Észak-Írország (amely az EU-ból kilépett Egyesült Királyság része) és Írország között nem lehet semmiféle fizikai határ. A közös piac egysége – vagyis, hogy ne kerüljön a területére harmadik országból olyan árucikk, amit nem ellenőriztek és vámoltak el – az EU-nak mindig is vörös vonal volt. Mivel Írország a közös piac tagja, az a döntés született, hogy az Ír-tengeren meghúznak egy kvázi-vámhatárt. Így
az a helyzet állt elő, hogy Észak-Írország de facto a közös piac része maradt, ami megnehezítette azok dolgát, akik az Egyesült Királyság többi részéből szállítottak oda termékeket, akkor is, ha azokat az országból egyébként nem is akarták kivinni.
Ez ráadásul politikai válságot is okozott, hiszen a legnagyobb északír unionista pártnak, a DUP-nek annyira nem tetszik a jelenlegi status quo, hogy bojkottálja az északír kormány és törvényhozás felállását. Ők úgy értékelik, hogy az Ír-tengeren meghúzott kvázi-vámhatár a régiót gazdaságilag és politikailag inkább az Ír Köztársasághoz húzza, hiszen így könnyebb kereskedni Írországgal, mint az Egyesült Királysággal, illetve kereskedelmi kérdésekben, az EU-s jog, nem pedig a brit jog a mérvadó. Ugyan a legutóbbi választást a legnagyobb helyi nacionalista, vagyis ír egyesüléspárti Sinn Fein nyerte, viszont a rendkívül bonyolult, a nacionalista-unionista ellentéteket minimalizálni kívánó északír alkotmány szabályai szerint mindkét blokkból kell kormánytagokat választani – emiatt tud a DUP bojkottálni.
Ezt a patthelyzetet hivatott megoldani a windsori megállapodás: a brit miniszterelnök, Rishi Sunak és az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen még február végén közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy sikerült megállapodniuk a brexitdeal egyes részeinek módosításában. A brit parlament múlt héten bólintott rá erre.
Az új deal leglényegesebb eleme, hogy már nem kell minden egyes terméket úgy lepapírozni, mintha az a közös piacra kerülne. Lesz egy zöld folyosó, ahol olyan termékek mehetnek az Egyesült Királyság többi részéből Észak-Írországba, amiket csak oda szánnak és alacsony a kockázata annak, hogy átkerül a közös piacra, illetve egy piros folyosó, ahova azok a termékek kerülnek, amiket vagy már alapból az EU-ba szánnak, vagy magas a kockázata annak, hogy átkerül Írországba. Emellett például a háziállatokat sem kell majd úgy szállítani Nagy-Britanniából Észak-Írországba, mintha egy külső országból az EU-ba kerülne, illetve olyan gyógyszereket is lehet már Észak-Írországban árusítani, amiket az Egyesült Királyságban engedélyeztek, de az EU-ban nem, ha azoknak minden egyes doboza el van látva egy „UK Only” matricával.
Az új deal másik lényeges eleme az úgynevezett Stormont-fék, ami az északír alkotmányos válságot próbálja orvosolni. Az unionista DUP egyik fő problémája, hogy mivel az országrész de facto a közös piac része, az EU-s jog érvényes kereskedelmi szempontból Észak-Írországban. Ezt ők már önmagában ellenzik, amiatt meg pláne, hogy ha az EU-szabályozás valamilyen északír szempontból releváns pontján netán változna, akkor más szabályok vonatkoznának majd Észak-Írországra, mint az Egyesült Királyság többi részére. Ebben a DUP fenyegetést lát, mert ez tovább lazítja a térség kapcsolatát az ország többi részével.
Ezt orvosolván az a kompromisszum született, hogy amennyiben olyan új vagy módosított EU-s kereskedelmi szabályok születnek, amiknek „jelentős és tartós hatásuk van az északír közösségek mindennapi életére”, a 90 fős északír törvényhozásból 30 képviselő értesítheti a brit kormányt, hogy nekik nem tetszik az új törvény, ami abban a pillanatban, hogy ezt megtették, Észak-Írországban fel lett függesztve. (Az északír parlament épületét Stormontnak hívják, innen a név.) A fékezést követően a britek és az EU egy közös bizottságban megtárgyalják, hogy esetleg Észak-Írország szerezzen mentességet a törvény alól vagy vezessék be az egész szabályozást az Egyesült Királyságban, hogy az ne okozzon különösebb fennakadást Észak-Írországban sem. Fontos, hogy a már említett „jelentős és tartós hatások” feltétel mellett a féket csak akkor húzhatják be a stormonti képviselők, ha már minden más megoldást megpróbáltak az ügy elsimítására.
A Stormont-féket, mivel az a brit jogra is hatással van, múlt szerdán a brit parlamentnek is meg kellett tárgyalnia. Az, hogy átmegy-e, nem volt óriási kérdés, mert a Munkáspárt még a windsori tárgyalások közben bejelentette, hogy bármiben egyezik meg az EU és a konzervatív brit kormány, ők támogatni fogják azt. A kérdés csak az volt, hogyan szavaz a DUP – hiszen az azt is előrevetíti, hajlandóak-e befejezni a stormonti bojkottjukat, és ezzel vége lesz-e az alkotmányos válságnak Észak-Írországban –, illetve, hogy hány konzervatív keményvonalas brexiter lázadó lesz, akik nem szavaznak a dealre.
A DUP-nek egyrészt az volt a baja, hogy még a windsori megállapodással is az EU-s jog hatásköre alatt vannak, másrészt pedig, hogy szerintük túl szigorúak a Stormont-fék behúzhatóságának feltételei. A Konzervatív Párt jobboldalának pedig az, hogy érvelésük szerint így még mindig nehéz lesz olyan kereskedelmi szabályokat hozni az Egyesült Királyságban, amik jelentősen eltérnek az EU-étól – ez fontos nekik, hiszen ezért akarták leginkább a brexitet. És az is, hogy
a Stormont-fék behúzásának az is eredménye lehet, hogy egy EU-ban hozott kereskedelmi szabályozás végül az Egyesült Királyságban is érvényes lesz.
Ahogy várható volt, a deal átment a parlamenten, igen nagy, 515-29-es arányban. Sunak egyrészt örülhet, mert csak 22 konzervatív lázadója volt – többek között két volt miniszterelnök, Boris Johnson és Liz Truss személyében –, és mivel 80 fős többsége van, úgy tűnik, ebben a ciklusban már nem kell aggódnia a radikális brexiterek lázadása miatt. A nyolcfős DUP-frakcióból hatan a deal ellen szavaztak, ami azt mutatja, még az új felállással sem elégedettek, és még mindig nem lesznek hajlandóak abbahagyni az északír törvényhozás összeülésének szabotálását. Ezt a DUP elnöke, Jeffrey Donaldson meg is erősítette a szavazás után.
A DUP elégedetlensége ellenére a deallel elsősorban Észak-Írország nyert. A kétfolyosós rendszerrel egyszerűbb lesz brit cégeknek az országrészbe termékeket szállítaniuk, ráadásul úgy, hogy ez Észak-Írország közös piacban való helyén sem változtat, így onnan is bátran hozhat bárki bármit. Ez kicsit megnyugtathatja az északír unionistákat, hiszen a könnyebb üzletelés az ország többi részével megállíthatja a brexit óta folyamatosan zajló folyamatot, ahogyan a helyi cégek a bonyolult bürokrácia miatt megpróbálnak brit helyett ír beszállítókat keresni, amivel a térség gazdaságilag sokkal inkább Írországtól és nem Nagy-Britanniától kezdett függeni.
A termékek tekintetében tehát majdnem visszaállt a brexit előtti rend az országrészben (majdnem, hiszen azt, hogy a piros vagy a zöld folyosón szállít valaki, le kell papírozni, ezt is kifogásolta a DUP). Ezért mondhatta Rishi Sunak azt, hogy Észak-Írország milyen előnyös helyzetben van, hiszen egyszerre része az Egyesült Királyság piacának és az EU-s közös piacnak, és ezáltal rengeteg befektetés fog érkezni az országrészbe. Sunak számára éppen ebből a mondatából következnek az új felállás nehézségei. Kissé visszás és igen nehéz megmagyarázni, hogy
ha tényleg ilyen jó dolog egyszerre az uniós és a brit piacban benne lenni, akkor egyáltalán miért kellett kilépni az Európai Unióból, vagy miért nem lehet oda visszalépni, hogy az Egyesült Királyság többi része is kiélvezhesse azt a csodálatos gazdasági helyzetet, amiben jelenleg Észak-Írország van?
Ettől függetlenül a deal összességében politikailag győzelem Sunaknak, két szempontból is. Egyrészt a tory jobbszárny (ami David Cameronnak, Theresa May-nek és Boris Johnsonnak is nagy fejfájásokat okozott, illetve Liz Truss miniszterelnöki cameo-jáért is felelős) lázadásának jelentéktelensége azt mutatja, egy időre kordában fogja tudni tartani őket a párton belül. Másrészt a windsori egyezmény egy olyan helyzetet teremtett, amibe az EU pár éve még nem volt hajlandó belemenni: a zöld folyosón keresztül brit termékek vámoltatás nélkül kerülnek a szigetre, ezáltal van annak kockázata, hogy brit (akár EU-s standardoknak nem megfelelő) termékek könnyen az EU-n belül találhatják magukat, hiszen az Ír-szigeten belül nincsen semmi határellenőrzés.
Arra, hogy ebbe az Unió miért ment most bele, amikor eddig nem, több magyarázat is van. Egyrészt az EU-tag Írország szívén viseli az északírek sorsát, így könnyen lehet, hogy a kereskedelmi és alkotmányos bonyodalmak láttán ők győzték meg az EU-t, hogy engedjen a kérdésben. Másrészt a régió történelmi és társadalmi helyzete miatt tényleg puskaporos hordó, így az is lehet, hogy szimplán úgy döntöttek, megéri egy kompromisszumos megoldással megpróbálni kiengesztelni a mérsékelt unionistákat, annyit megér az északír béke, hogy legfeljebb átcsempésznek pár halat az EU-ba.
Harmadrészt pedig alapvetően azért is megérheti ez a kompromisszum Brüsszelnek, mert így azt tudja mutatni, hogy amennyiben konstruktívan állnak hozzá a britek a tárgyalásokhoz (a johnsoni és trussi asztalverős, agresszívabb módszerrel ellentétben), úgy ők is jobban bíznak Londonban és hajlandóak lesznek akár még engedményeket tenni. Ha a britek nem agresszíven kommunikálnak, az EU illetékesei jobban elhiszik, hogy az Egyesült Királyság kormánya tényleg oda fog figyelni, hogy minden termék a megfelelő folyosón megy át. Ez eddig nem így volt, mert
Brüsszelben egyáltalán nem bíztak abban, hogy Johnson betartja a szavát.
A windsori egyezmény jelentősége ebben is rejlik. Sunak (aki mostanában igencsak hanyagolta az EU-ellenes retorikát) mérsékeltebb hozzáállásával, és azzal, hogy az EU valamennyire bízik a brit kormány szavában, normalizálódni tűnik a Nagy-Britannia és az EU közötti viszony. Hogy ez jelent-e esetleg további közeledést vagy csak konstruktívabb együttműködést, még bőven a jövő zenéje.
(Bede Ábel)
Chronik Mitteleuropa
Nem helyezik zöld gyámság alá a berlini politikát
Elbukott az a népszavazás, amely 2045 helyett már 2030-ra teljesíteni akarta a klímasemlegesség célját a német fővárosban (itt írtunk róla bővebben). Noha a választók szűk többsége, 50,9% igennel szavazott arra, hogy Berlin hamarosan beiktatandó kereszténydemokrata-szociáldemokrata városvezetése minden idejét a radikális zöld klímacéloknak való megfeleléssel töltse, a részvétel nem volt akkora, hogy a referendumot érvényesnek lehessen nyilvánítani, mert nem szavazott a választásra jogosultak 25%-a, minimum 612 ezer ember az igen mellett. Csak 442 ezer embert (ami százezer emberrel több, mint a Zöldek pár hónappal ezelőtti fővárosi szavazótábora) sikerült mobilizálniuk a klímaaktivistáknak és az őket támogató (köz)médiáknak azzal a szöveggel, hogy most a történelem jó oldalán állhatnak.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.